süvítve söpör végig a tájon.
A tél a tavasszal ádáz harcát vívja,
fáznak a rügyek a viharverte fákon.
Dideregnek fészkükben a riadt madarak,
dermedten, némán lapulnak... félnek.
El-elbóbiskolva arról álmodnak,
rájuk nevet a Nap, és vége lesz a télnek...
Lassan elcsitul a tomboló szél,
tétován a Nap is előmerészkedik.
Moccan a hó alatt az avar,
ezernyi csoda születik...
Hóvirágokat ringat a szellő,
simogatja a fák rügyeit,
szelíden, lágyan lerázza
róluk a tél könnycseppjeit.
Hóvirág-párnák hanyagul szétdobálva,
a lelkünket is beragyogják,
de a tavasz majd álomport hint rájuk,
ezt talán nem is tudják.
Elfáradva fejüket lehajtják,
pillájuk nehezül...
Még látják: érkezik a tavasz...
Illata szétterül.
English (US)