Baranyi Roland: Fekete lyuk

9 hónapja ezelőtt 27



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Egy örökmozgó-hegy
lángját fújta tűzzé,
vágy nélküli lénnyé lettem.
Szikla peremén áll
bennem a mélység,
önmagába zuhan a testem.
Érzem, a valóság
most épp szünetet tart,
távol a horizonton lesben.
Az időt várja, míg
megfojt a hurok,
lassan kihűl, az óra ketyeg.
Csillagos az égbolt,
sehol sincs egy felhő,
talajt elhagyó testem lebeg.
Nulláig számolva
ördög is sírni kezd,
elszálló, idejét múlt percek.
Érték nélkül élet,
kidobott pénz ablakon.
Hogy is mondhatnám ezt szebben?
Egy örökmozgó-hegy
lángját fújta tűzzé,
vágy nélküli lénnyé lettem.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!