ki hosszú útra indulsz,
majd megállsz a homokos parton,
a hullámokban taposol.
Nem szökhetsz el, bárhol is
vagy, én látlak. Tudok rólad mindent:
Tudom az álmod, a vágyad,
tőlem nem menekülsz.
Ismerem ajkad minden mosolyát,
hiszen alatta kín van.
Ismerem a vágyad, s ha örülsz is,
tudom, a szíved már darabokra hullott.
Dacolsz, mégis alázatos vagy.
Békésnek látszol, de belülről hallod,
hív a harc.
Futhatsz messzire,
ezer alakba változhatsz,
fátyolba takaródzhatsz, én követlek.
Tudom, hogy hol vagy.
Ifjú ciprus karcsú törzsébe bújhatsz,
megtalállak. A folyam zúgó
hullámtengerében is benne vagy.
Tudom és érzem.
A szökőkút köpködő víz-
sugarában, mely az égig visz,
majd hirtelen visszaesik veled,
táncot lejtesz. Tudom és látom.
Akkor sem bújhatsz el. A nap is
vígan bújik elő a hegyek közül,
körötte csupa kék az ég, te is benne vagy.
A zsenge, füves pázsiton a fű között
te vagy a virág, a legszebb.
Mint a kúszónövény, megöleled a fiatal fát,
hozzásimulsz. Átöleled azt.
A harmatom vagy, az italom,
melyet a nap felszárít, s te hiába bújtál el,
meztelenül hagy.
Tudásom, minden érzésem,
Isten nevét kiáltva, a sok visszhangban
is téged kutatva tudom,
merre jársz. Széles e világban
tőlem soha el nem bújhatsz!
English (US)