A hiúság-alkotta, önző vágy-szülte reménysugár,
Hogy teherként díszítse fel a Föld hátát:
A Göncöl rúdjába kapaszkodó Fellegvár.
Illúzió ihlette felhőket simító, pompás tornyait,
Tükörképe messzibe tündöklő önbizalom,
Önzőség tartja fenn gyengén ásott alapjait:
Őt alkotta meg a fogyasztói társadalom.
De csak egyetlen vihar kell,
S oda a dísz, a mázos külcsíny!
Ekkor már nincsen, mire várj,
Villámcsapástól lehull a lepel,
Várból lett, mi volt: a felszín.
S te, Ember, talpadra kell, állj!
English (US)