Fári Zoltán: Emlékezés (2010. október 21.)

4 hónapja ezelőtt 25



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Ha az életem felét
Neked adhatnám,
Akkor volna még esély
Hogy tovább együtt élhetnénk.

Ez a valóság!
Hol az életet nem osztogatják,
Nem cserélik, nem alkusszák,
Mind maguk hordozzák.

Bár egálban lehetnénk,
Az életet együtt élhetnénk,
Cipelnénk együtt az élet terhét,
Így mindkettőnknek könnyebb lehetne.

Kéz a kézben,
Szív a szívvel,
Szerelmünk kölcsönös,
Csak te sajnos, már nem vagy itt.

Elmentél, a sors így rendelte.
Én még cipelem a sorsom.
De nem tudom, merre,

Sodor az sors az út vége felé,
Egyre nehezebb a teher nélküled,
Amit a sors nyújtott elém.
De beérlek én,
Csak még vonulok.

Látom már az út végét,
Mely hozzád közelít.
Hol újra együtt lehetünk majd,
Szabadság, szerelem, az élet mezején.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!