Szépen kérlek, engedd, hogy éljek!
Én is, ha csak egy kicsit is, de úgy igazán!
Mielőtt még meghalok!
Nem duhajkodni, dorbézolni akarok,
Fáradt vagyok én már ahhoz!
Csak egész halkan szüleim sírjánál
Naponta elmondani halkan egy imát,
A Református Kollégium előtt megnézni
A két tudós - gigász szobrát!
A Főtéren megcsodálni a virágórát...
Csak ennyit kérnék tőled, Uram,
Bocsáss meg nekem, hogy
Feledni nem tudom a szülővárosomat!
Annyit voltam idegenben szeretet nélkül,
Ezt igazából csak Te tuthatod, Uram,
És azt is, megfagyott a szívem,
Jeget hordok a mellkasomban!
Segíts meg, hogy végre hazaérjek,
Csendesen megpihenni tudjak...
Nem vágyom én már palotára,
Csak egy meghitt, csendes kis otthonra.
Az asztalon a mindennapi kenyér mellé
Egy szál virágot tennék,
A templomban őszintén Hozzád imádkoznék!
Minden földimhez csendes szóval közelednék,
És Tőled, Uram, végre egyszer
Őszintén bocsánatot kérnék!
English (US)