Jurancsik Eszter: Vándor

1 év ezelőtt 54



bohócdoktor szja 1% felajánlás
A magányos vándor
elfáradt a hosszú úton.
Nem látja már célját,
elvesztette valahol.

A felkelő Nap sugarai
nem adnak több meleget.
Hiába látszik minden,
a jeges szél marad csak meg.

Megáll a hegytetőn,
körbenéz, könnyes szemével
azt kérdezi: "hol vagy, kedvesem?"
De a válasz nem jön már el sohasem.

Menekülne a világ elől,
de tudja, itt kell élnie.
Menekülne, de nincs hová,
eltölti őt a félelem.

A vándor, ki mindig bátor volt,
elbukott a hosszú úton.
Elbukott, itt a vége,
nehéz szíve fájva dobog.

A vándor, aki mindig kitartott,
most összetört és zokog.
Zokog, mint egy újszülött,
túl sokáig volt erős és jó.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!