a földi pályánk nagyon gyorsan véget ér,
mely bizony-bizony többnyire csak tört-fehér,
ám azt tudjuk jól, hogy a lelkünk továbbél,
de aki marad, szívére mély gyász borul,
fájdalma nagy, a vigaszszavak a sebzett
szívnek csak nagyon kevés vigaszt nyújthatnak.
Szomorúbb lesz a Föld, és az Ég könnyet ejt,
itt lent megáll egy szív, de ott fent csillag lesz,
s a gyászolóra éjszakánként rátekint,
csillagok fényével csendesen üzeni:
Ne sírj, ne könnyezz, csak pihenni mentem el.
A halál csupán a testet pusztítja el,
Lélek tovább él, tovább szeret, nincs többé
benne félelem, mint idelent, a test csak
egy ruha volt, mely tönkrement, de a lelket
tovább megőrzi az isteni szeretet.
Jó nekem itt, ahol nincsen több fájdalom,
színes felhőn, csillagösvényen utazom,
ne fájjon szíved, erősítsed hited,
ha földi időd lejár, itt leszel velem.
Ha gondolsz rám, én mindig ott leszek veled,
de ne kelljen látnom, hogy mindig könnyezel,
arra gondolj, én már többé nem szenvedek,
az Örök Hazában végre megpihenek,
ne engedd, hogy könnyeidből tenger legyen,
engedd, hogy hited ereje eloszlassa
a szívedre települt bánatfelhőket.
English (US)