mint bársonyos dallam -
emlékeket idéz,
szép szavakkal becéz.
Mikor anya lettem,
ujjongva kérdeztem:
- anya vagyok, anya...?
Gyermekem mosolya
retinámba égett,
ott ragyog, míg élek.
Érzés, mi felemel,
ringat és átölel:
ahogy ölemben ül,
ahogy elszenderül,
ahogy cseperedik,
ahogy hetvenkedik.
Nevető nappalok,
aggódó hajnalok,
tépelődő álmok,
arcomra ült ráncok...
Sírok vagy nevetek,
megoldást keresek -
ha a szó nem elég,
karom a menedék.
Szívemben alázat.
Míg élek, vigyázlak!
Eltűnik gond, bánat,
mikor hazavárlak.
Amíg utam futom,
Te bennem élsz, tudom.
Az évek elszálltak,
de én mindig várlak.
Te adsz nekem erőt,
szívemből eredőt.
Gyöngyharmat a réten,
fénylő Nap az égen
örömkönnyet terel,
anyákat ünnepel.
Csend cirógat halkan,
mint bársonyos dallam.
Emlékeket idéz,
szép szavakkal becéz.
English (US)