csak eltakart ablakok mindenfele
minden utcasarkon áll egy szellem
összedőlt a világ hitrendszere
hiányzik valami a régmúltból
sötét felhők vonulnak az égen
régen letértünk a helyes útról
égboltot metsző villámot nézem
hajdan emberség volt és tisztelet
mára nem maradt más csak az önzés
életre hívott hamis istenek
kedvenc zenéje az ágyúdörgés
a fegyver harcol a fegyver ellen
mögötte áll a kiélt hatalom
a verseny mi kezdődött kegyetlen
napról napra egyre nő haragom
túlságosan sok földi élvezet
kitörölhetetlen nyomot hagyott
magunk mögött hagytuk az éveket
a jövőre sok ember fogadott
most megtorpanva gondol a múltra
keresi hol és ki rontotta el...
nem érti a végzet miért sújtja
bár tagadja homlokán ott a jel
sok csatározás áll már mögöttünk
túléltünk számos háborúskodást
volt hogy kíméletlenül röhögtünk
csak színleltük a felháborodást
kétségbeesett néma könyörgés
minden a feje tetejére áll
az univerzum hatalmas söntés
a kézzelfogható is tovaszáll
kapálódzunk és öklünket rázzuk
rég kicsúszott kezünkből a döntés
még most is azt... azt... a csodát várjuk
csendet felváltotta az üvöltés
sors fonalát gyenge szállal fonják
nincs már lehetőség reklamálni
vásárláskor eldobtuk a blokkját
könnyű az életet meggyalázni
összekuszálódtak már a szálak
kibogozhatatlan a félelem
a lelket megmérgezték az árnyak
visszakérem halandó életem
English (US)