Lits Róbert: Elfáradtam

10 hónapja ezelőtt 28



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Fáradt vagyok, mert idáig cipeltem a sorsom.
Születésem óta csak a keresztemet hordom.
Tiszta szívű gyerekként sem értettek engem,
álmok, versek, mesék keltek szárnyra bennem.
Csak hordoztam magammal lyukas zsákban,
egyedül jártam, hegynek felfelé vitt a lábam.
Hiába éreztem úgy, hogy nekem nincs hely itt,
útközben olcsón árultam lelkem kincseit.
Mindent, ami belőlem a felszínre hasadt,
de talán másoknak csak értéktelen kacat.
Mert lehet, hogy nekik fogalmuk sincsen,
kavicsnak látszik, de a legdrágább kincsem.

Mindig jött valaki, és sok embernek adtam,
de ebből én vissza nem sok mindent kaptam.
Pedig voltak olyanok is, akik ingyen kapták,
elnézően mosolyogtak, mikor visszadobták.
Te egy jó ember vagy! Még ezt is mondták,
amikor a kést lassan a hátamba szúrták.
Emelt fővel jártam összes poklom, hegyeim.
Nekem nincsenek szép emlékeim.
Már rég nem számolom a szerzett sebeket,
büszkén, a bőrömre vésve hordom ezeket.
Emlékei a sok harcnak, amíg az úton mentem,
de porban, mocsokban is tiszta maradt a lelkem.

Az út sötét és meredek, mint egy kialudt vulkán,
de megyek tovább a végéig a férfiak útján.
Nem kaptunk egyforma terhet, én ezzel kell járjak,
furcsállva néznek rám a jóllakott polgártársak.
Akik nem is tudják azt, hogy milyen jó az életük,
és hogy cserébe jobb embernek kellene lenniük.
Kiállok a sorból, csak menjetek tovább, emberek.
Nélkülem. Talán majd utólag valakik megértenek.
Én nem az vagyok, aki feladja vagy menekül,
de néha úgy érzem, hogy meghaltam itt belül.
Már nem ég bennem a tűz, és nincsen szánalom,
ha ilyen akar lenni a világ, hát én ráhagyom.

Én nem sajnáltam magam, nem vártam a csodát,
mindenért dolgoztam, bár kétszeres áron adták,
és ha odaérek, ahonnan nem jött vissza senki,
azt mondhatom majd, hogy nincs mit szégyellni.
Mindig árral szemben úsztam, úgy sodort a folyó,
de most letenném a zsákot, már lehetne kicsit jó.
Jó volna hosszú útról egyszer végleg hazaérni,
ahol megpihenhetnék, és onnan visszanézni.
Ha a csata után most nem én lennék a vesztes,
ha rám is sütne a nap, és az út nem lenne jeges.
Jó lenne majd egyszer a hegy csúcsát el is érni.
Nem kérem én ingyen, csak szeretnék kicsit élni.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!