Magos Márton: Édes ábránd

9 hónapja ezelőtt 26



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Könnycsepp, mi lassan legördül,
Érzések, mik tombolnak belül.
Maradnom kéne-e a nagyvilágban?
Vagy menjen el végleg lelkem tisztasága.

Szakítom sebeim, jaj, olyan gyorsan,
Beforrni nem tudnak ilyen magányban.
Bár magány, mi megtalál, el nem enged,
Az választ el téged meg engem.

Van-e hova fordulni harag ellen,
Lehet-e választani a lehetetlent?
Szaladnék bármerre, csak ne találkozzak
Saját magammal, kinek vérét ontottam.

Bárhogyan legyen, téged visszavárlak,
S ne törődjünk azzal, mire mások várnak.
Hisz hosszú az út, nagyon távoli,
De az út az, mi szerelmünk egyesíti.

Próbálok jobb lenni önmagamnál,
Hisz vergődök a bú otthonánál.
De lassan beköszönt az ősz hívó szava,
A sötétség bársonyos nemá` dala.

Pedig szeretnék maradni, hol nem jár senki,
Észrevétlenül az ártatlant játszani.
De hisz a titkok nem maradnak veszteg,
Úgy hirtelen a titkokból lesz rengeteg.

De néha reád is gondolok,
Sokszor mesélnek rólad a csillagok.
Csillag lennél te? Vagy egy múló ábránd?
Lehet, képzeletem szüleménye, mi igazán bánt.

Nem bántani akarlak, hisz szeretlek, kedvesem,
Egyetlen hal vagy az egész tengerben.
Várlak vissza téged néma alkonyon,
Várlak vissza téged, édes ábrándom.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!