s a fájdalom felülír mindent,
már nem számít, mi történik körülötted.
Így voltam én is egy februári napon...
Csak feküdtem az ágyon,
s néztem a plafont.
Aztán felgyorsult körülöttem minden,
már csak emlékfoszlányok maradtak.
Hogy újra könnyed léptekkel járhatok,
köszönhető egy nagyszerű csapatnak.
Otthonomtól távol nem voltam idegen,
mert volt, ki fogta végig a kezemet.
Ennyi szeretettel könnyebb volt
minden napom.
Köszönöm mindenkinek a pillanatot,
hogy leírhatom a fájdalmat,
könnyebb viselni, és a rehab sem nehéz,
ha van hozzá sok-sok segítő kéz, s
egy társ, ki aggódik érted, és félt,
csak azt teszed, amire kért.
English (US)