Ropogva éget el, s gyötörve szív,
Pucér örömre, élvezetre hív,
Magához izgató bilincse fűz.
Meleg nedűs ölem parancsa űz,
Mezítelen, vad álmokat kibír,
Lövésre vár felajzva, mint az íj,
Sok éve már, s a testem éke tűr.
A nyelvem ápol, édesen dicsér,
Repülsz fehér gyönyör vihar fölött,
Tekinteted lihegve újra kér,
Folyékony álom ajkaid között.
Öröm patak remegve véget ér,
S utópiám magányban eltörött.
English (US)