Még a senkik is futballistennek érezhették magukat – ismeretlenek segítették a brazilokat világbajnoki címhez

A Carlos Alberto Parreira vezette brazil válogatott a vébé előtti hetekben San Franciscóban rendezkedett be, nem véletlenül. Azt előzetesen lehetett tudni, hogy a két csoportmérkőzés közül kettőt Kaliforniában rendeznek, és a döntőig vezető négy meccs közül hármat szintén ott bonyolítanak majd le. Öt meccsért pedig már érdemes volt akklimatizálódni.

Az Egyesült Államokban a futball (azaz a soccer) nehezen akart gyökeret verni. A North American Soccer League (NASL) 1968-tól 1984-ig ugyan létezett, de a vb idején már tíz éve nem volt profi labdarúgó-szervezet és -bajnokság az országban. A nagy változást éppen a vébétől várták – nem véletlen, hogy a FIFA támogatta a pályázatot, hiszen egy újabb nagy piacot lehetett volna beszippantani –, ezért 1993-ban megalapították a Major League Soccert (MLS). A vb hatása érződött is, két évvel később, 1996-ban elrajtolt a jelenleg is tartó liga első szezonja.

A sportág persze addig is élt a maga módján, így nem volt nehéz találni néhány vállalkozó szellemű egyént, akik, ha kellett, segítettek. Hogy miben? Nos, közülük később többen is bemutatkoztak az MLS-ben,

ám a legemlékezetesebb sztori, amit még nagypapaként is emlegetni fognak, az, hogy teljesen ismeretlen sportemberként segítettek a világ akkori legjobb futballcsapatán.

Négyezer szurkoló az edzéseken

„Ha elmondod valakinek, hogy egy hétig az 1994-es világbajnokkal edzettél, hülyének néznek. Inkább nem is beszélek róla annyit, mert az emberek nem hisznek nekem” – mesélte néhány éve az egyik szerencsés, John Garvey az Mlssoccer.com portálnak.

Pedig valóban így történt. Brazília május 26-án, három héttel a vb kezdete előtt már a Buck Shaw Stadionban (jelenleg Stevens-stadion) tréningezett Santa Clarában, de a szakvezetés jelezte, szükségük lenne még néhány plusz emberre az egymás közötti játékban.

A válogatott összekötőjeként Laurie Calloway segédkezett, aki korábban futballozott és edzősködött a San Jose Earthquakes csapatánál, így ismerte a környéket, a fellelhető játékosokat. Megkezdte a toborzást, elsőként Tim Martinnak szólt, aki a félprofi San Francisco Greek-Americans csapatánál játszott.

A brazilok közül néhányan megsérültek, te és Paul jöhetsz edzeni

– üzente.

Paul Bravo ugyanabban a félprofi csapatban szerepelt, később megfordult a San Jose Clash-ben, majd 1997 és 2001 között 135 mérkőzésen szerepelt a Colorado Rapids színeiben.

Calloway felhívta Garvey-t, aki 1992-ben a Blackhawksban játszott, később pár fedett pályás szezon után 1996-ban 13 meccs erejéig a Los Angeles Galaxyt erősítette. De csatlakozott Mark Semioli is, aki később szintén megfordult a Galaxy (1996–1997) és a MetroStars (1997–2001) együtteseiben.

Mindannyiuk első gondolata az volt, az eddigi életük hirtelen fordulóponthoz ért, hiszen ugyan nem érhettek fel a vébére készülő honfitársakkal, Alexi Lalasszal, Cobi Jonesszal vagy Tab Ramosszal, mégis soha vissza nem térő lehetőséget kaptak.

Már az edzés első napjaiban nagy volt a tét, Semioli úgy emlékezett vissza, hogy 4000 szurkoló jelent meg azért, hogy megnézze a brazilok edzését. És nem csupán a helyi unatkozó drukkerek kukkantottak ki a stadionba, de akadtak olyanok, akik egyenesen Brazíliából vállalkoztak a tízezer kilométeres útra, hogy megnézzék, amint a kedvencek letarolják Amerikát.

„Emlékszem a riporterekre és a tömegre. Annak idején a Fresno State Bulldogs színeiben játszottam olyan meccsen, ahol sokan voltak, és ez majdnem olyan hangulat volt, mint az egyetemi bajnokság negyeddöntője. Pedig csak szimpla edzésről volt szó” – mesélte Martin.

Megrúgta Romariót, kipenderítették

Bravo úgy érezte magát, mintha futballistenekkel szívott volna egy levegőt.

Ezekre az emberekre addig csak csodálattal bámultunk, most pedig mellettünk álltak a pályán. Izgalmas érzés volt, az ember megpróbálta kordában tartani az érzelmeit, és megtett bármit, amit csak kértek tőle.

De akadtak problémák is, egy héttel a rajt előtt egy fiatal Santa Clara-i védő, Jason Annicchero hátulról megrúgta Romariót. A brazil játékosok azonnal rárontottak magyarázatot követelve, ő pedig csak védekezett, hogy ebben semmi szándékosság nem volt. Anniccherónak többet nem kellett edzésre mennie.

Néhányan a beugrók közül akkor úgy gondolták, hogy sokkal többre is képesek lehetnek a labdarúgásban. Martin a világ legjobb játékosaival együtt játszva azt érezte, ez a sport pofonegyszerű.

Amikor a brazilokkal voltam, könnyebb volt futballozni. Valóban játszhattam a pályán, nem éreztem magam eltévedve. Sokszor visszagondolok ezekre a napokra, és mesélek róla a gyerekeimnek. Még mindig nehéz elhinni.

Úgy érezte, beférne a brazilokhoz

Semioli úgy fogalmazott, lehet, hogy nem ő volt a legjobb játékos, de taktikailag elég okosnak bizonyult, és elég gyorsan felvette a ritmust.

„Azt éreztem, hogy ezekkel a nagyszerű játékosokkal körülvéve valószínűleg én is játszhatnék ebben a csapatban. Olyan egyszerű volt: megkapod a labdát, és van öt opciód, hogy mit kezdj vele, kinek passzold. Minden kiszámítható és precíz volt. Néhány hét alatt megszoktam ezt a stílust, és akkor úgy éreztem, hogy beférnék a csapatba” – mondta.

„Sokkal jobb játékossá váltam, miután velük edzettem hetekig. Sokkal jobban megértettem a játékot, olyan jövőképem lett, amilyen korábban nem volt” – tette hozzá.

Azt azóta sem tudja, hogy amikor a világbajnok szövetségi kapitány Carlos Alberto Parreira 1997-ben a MetroStars edzője lett, vajon emlékezett-e rá, és azért szerződtette.

Sohasem kérdeztem meg Parreirát, hogy azért akart-e, mert emlékezett rám, vagy csak így alakultak a dolgok.

Ronaldo játszhatott volna?

A brazil válogatott veretlenül nyerte meg a vébét. A csoportkörben Oroszországot 2-0-ra, Kamerunt 3-0-ra verte, a svédek ellen az 1-1-es döntetlen is elég volt a csoportgyőzelemhez. A nyolcaddöntőben 1-0-ra győzött az Egyesült Államok ellen, a nyolc között Hollandiát egy nagyszerű mérkőzésen 3-2-re verte, majd az elődöntőt Romario 80. percben szerzett találatával 1-0-ra hozta. A döntőben aztán 120 perc alatt sem született gól, végül tizenegyesekkel 3-2-re győzött Olaszország ellen.

TIMOTHY A. CLARY / AFP Branco és Dunga nézi, ahogy Romario megcsókolja a vb-serleget.

Romario öt, Bebeto három góllal zárt, előbbi lett a vb legjobb játékosa, az álomcsapatba bekerült a védő Jorginho és Marcio Santos, valamint a középpályás Dunga is.

A keretben ott volt a majdnem 18 éves Ronaldo Luís Nazário de Lima, a későbbi kétszeres világbajnok és kétszeres aranylabdás klasszis, aki ugyan a vb kezdetére már háromszoros válogatottnak mondhatta magát, de ebbe a csapatba még nem fért be.

Pedig…

„Egyetlen meccsen sem játszott a világbajnokságon, de én együtt játszhattam vele a csatársorban” – mondta Garvey.

Ő volt a leggyorsabb ember, akit valaha futballpályán láttam. Emlékszem, két gólt szereztem az első csapatuk ellen: az egyiket közvetlen közelről, a másikat pedig fejesből, csak azért, mert mindkétszer rám varázsolta a labdát. Hihetetlen volt.

The post Még a senkik is futballistennek érezhették magukat – ismeretlenek segítették a brazilokat világbajnoki címhez first appeared on Rangadó.