Bárhová megyek, mindig viszlek magammal.
Fájó, hosszú utakon
Megnyugtat, ha képedet foghatom.
Sokan kérdik, hogyha ennyire szeretlek,
Miért nem vagyok veled? Mert nem lehetek.
Bármennyire szeretnélek magaménak érezni,
Fáj boldog szerelmet ebbe beleképzelni.
Soha nem tudnád viszonozni drága vágyam,
Nem oszthatom meg veled hamvas álmam`,
Nem sétálhatunk kézen fogva a Duna partján,
Nem ölelkezhetünk a Károly utca sarkán.
Mindig a zsebemben tartom képedet
Hisz boldoggá tesz a tudat engemet,
Hogy bár nem vagy velem, s nem fogod kezem,
Nálam van a képed, s nálad ez enyém.
English (US)