Segítségükre számítok.
Egyedül már elfáradtam.
Nem vagyok máshoz társított.
Vágyom itt egy olyan sorsra,
Miben fürdethetem magam,
S pancsolhatok mélyen benne,
Mint egy jót nyaraló paraszt.
Abban, amit most itt élek,
Elő is jöhetnek ezek,
Mindennapos estjeimben,
Vagy gondolva napközben egy.
Tudom, kevés lehet mindez
Kiszolgált mindennapokkal.
Tükrökkel a kezeimben
Tartom testemet sarokban.
Üres helyeken ücsörgök,
Mik most szomorú kalodák,
S ahogy régi dalaimat
Hallom, holt némák a szobák.
Lehet, értékelni kéne
Azt, amit már le is tettem.
Elfogytak körömből régen,
Kikkel nem valót is mertem.
Maradok hát mozdulatlan
Egyedül volt hangjaimmal,
Belém nevelt érzésekkel,
A Rám omló tanaiddal.
Ülök itt a szőnyegemen,
Arcomon tegnapi tájak.
Visszanézem arcvonalam,
Hogy ismert képet is lássak.
English (US)