P. Eszter: Két éve már

9 hónapja ezelőtt 22



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Szeme, mint az ég kékje, haja, mint egy felhő.
Nevetése a legszebb madardallal megtöltött erdő.
Mosolyánál ékesebb még sose volt a földön,
Szeretete áthatolt bármily hegyen, völgyön.
Két kezére a nehéz évek szép meséket írtak,
Emlékei minden este letűnt világokba hívtak.
S most már Ő is csak egy csepp kék az égen,
Felhők puha fodraiban haja göndöreit vélem.
S ha járok madárdalos erdők párás mélyén,
Szüntelenül Őt látom én minden ösvény végén.
Hiszem s tudom, mosolyának melege süt rám onnan fentről,
Szeretete földig hatol le a magas mennyből.
Két kezét csókolom én minden öreg könyvvel,
2 éve már, hogy életének meséje egyesült a földdel.

Drága Mama, vajon ott fenn gondolsz rám még néha?
Köthet össze mennyt a földdel égig érő létra?
S ha nagyon nyújtózkodom, elérhetem két szép kezed?
Odaérek tehozzád én, ha nagyon messze megyek?
Kiabálok, hogy meghalld, nagyon-nagyon hiányzol!
Veled együtt tűntek el a színek a világból...
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!