cinke ült a háztetőn,
ködlepelbe öltözött,
tollászkodva pöntyögött.
Néztem az őszt délelőtt,
falevélnek szárnya nőtt,
nem repült el messzire,
csak a kertem végire.
Néztem az őszt délelőtt,
piros, sárga keszkenőt
kötött a fák fejére,
mind leveszi majd télre.
Néztem az őszt délelőtt,
levélhordó ismerőst,
mennyi levél, mennyi cím,
ha megkapod, felvidít.
Néztem az őszt délelőtt,
lassan elillant a köd,
előbújt a napocska,
mosoly terült vállamra.
English (US)