együtt járni így a szerelem hűs vizén.
Próbákat tűz ki elénk a végtelen élet,
forrunk, halunk mi a szenvedélynek.
Olykor elvisz a vágy, néha meg a bánat.
Szívem hasad meg a jövő tegnapának.
Sírok és hullnak nehéz, véres könnyek,
Nem tudom, mit tegyek, hogyan döntsek.
Elmerengek azon, mi lett volna nélküle,
hogy a magány valaha megszépül-e.
Nincs idő várni, eltelik így az élet,
törött lelkem adom az éj szerelmének.
És reggel újra kel a nap mosolyogva,
reményt nyújt nekem vígan dalolva.
Talán érzed te is, megteszel-e bármit,
hogy megmaradjak neked, tedd - értem akármit.
English (US)