Mások szennyesét mossa,
A gőzölgő ruhákat, lúgtól vörös keze!
A sorsa szegényes, mostoha.
Mosónő a neve! Becsületben őszült!
Nincs zokszó, ajkán panasz...
Hát csak mos... majd vasal.
A sors keze, fintora mindent eltakar!
Így volt, nézem a filmekben...
A huszadik század elején sok volt a szegény.
Ma már nem kell a "mosónő"...
Nem kell úri házakhoz járni.
Tudja ezt már Maris, tudja ezt a Fáni.
A mosóteknő? Talán már a padláson van.
Fából van, korhad, fémből van, rozsda lepi.
Ma már ez csak emlék csupán.
Automata mosógép! Láss csodát!
Jó pár gomb van rajta...
Néha megzavar, melyik gomb mire való?
De csak belejövünk végre...
Rúgja meg a ló!
English (US)