És az emberek nagy része már nem is él.
Közeleg a pusztulás, a szenvedés,
S az utcákon holttestek feküdnek majd szerteszét.
Mi vezetett el idáig? Nem tudom.
Talán a mohóság, a pénz vagy a hatalom,
Az ember gyilkol, gyűlöl és fosztogat,
Amíg addig csinálja, hogy a világból semmi nem marad.
Remélem, lesz még olyan pillanat,
Mikor a hatalom végre észbe kap.
S bárcsak lenne, mert már közel a jövő,
De nem vár ránk semmi jó, csak egy csomó sötét esztendő.
English (US)