Eszembe jutnak boldog gyermekéveim.
Még volt szeretet, egymással törődés.
A közös munka ilyenkor, október közepén,
Magasra gyűlt a kukoricahéj.
Mi csak hemperegtünk benne,
Míg anyánk a kishúgom kereste.
Kétségbeesetten mindenki segített.
Pali bácsi indította volna lovait,
De azok makacsul álltak.
Leugrott, megnézze, miért nem indulnak.
Kis húgom, Anna a lovak előtt
Nagy kupac csuhé közepén
Boldogan játszott csuhébabájával.
Dicsérte, szép vagy, holnap szebb leszel. Pali bácsi hallotta a hangot,
Örömében felkiáltott, megvan Anna!
Ezért nem indultak lovaim.
Nem akartak eltaposni, kislány,
Boldogan ölelte magához anyánk,
Csak hogy nem esett bajod...
Így teltek az októberi esték,
A cselédsor felett a Nap is elnyugodott...
English (US)