Rajnai Vivien Kitti: Kérdés

1 év ezelőtt 34



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Két félből mégis miképpen lesz egyetlen nagy egész?
S miképpen lehet az, hogy most már a lelkem is nehéz?
És egyszerűen hiába nézem percekig a folyton járó órát,
Hiába kattog, nem látom időm megállításának módját.

Talán még érzek bármit is, csak mindez oly csenevész?
És mi van, ha ez egyszer végül tényleg megemészt?
Mi van, ha nem tudom elfeledni a sok bánatot sosem,
És áll majd róla elmémben egy szobor, óriási totem.

Miért mindig a csillagokban keresem arra választ,
Ami igazság szerint tőle úgy istenigazából elválaszt?
Miért nem tudom csak elfogadni vagy elfeledni,
És a gyászoló szívem egyszer ezzel együtt eltemetni?

Mikor tudom majd elengedni a sémáimat végleg,
Vagy őt hiányolva telnek majd el berögzült évek?
S mégis mit tehetnék én, mikor lelki szegény vagyok,
Jutalmam nem más, mint egy maréknyi por és homok?

Mely vasmarok teremt majd házat, menedéket, odút,
És formáz nékem fejemre vad tövisekből koszorút?
Mikor nyúlnak három démon kátrányos karmai felém,
Hogy feszítsenek szerte három égtájéknak iránya felé?

De hisz enyém Isten országa, vagy ez egy újabb klisé?
És az a hátrahagyott, megsárgult kép a falon mégis kié?
Már magam sem tudom. Mégis merre tart az ösvény?
Vajon több ez, mint egy könnyen vett, egyszerű törvény?

Országomat egy lóért, mint tartja a híres mondás régóta,
De hol van országom, lovam, miért keveredtem tévútra?
S ha kitűzöm céljaim, hogy bírják a menetet lábaim,
Hogy érhetem el az elérhetetlennek tűnő vágyaim?

A cél szentesíti az eszközt, áttörök minden falon értük,
Mi mindent adnál fel te magad is vágyaidért és értünk?
Lasszóval kell befogjam majd, mint vadlovat a nyugaton?
És ha haldoklom most, később megöl majd a nyugalom?

És miért kavarog bennem, mint vad hurrikán, egy kérdés,
Az egoink harca, birtoklási vágy, netán ez valós féltés?
Nem értem, miért akarok ennyire kötődni valakihez én,
Hisz mind elkerülnek engem, ez már egy jól látható tény.

Mindent egy lapra teszek, a kockázatból élek,
Az ördöggel játszom, és magasra raktam a tétet.
A léc rezeg, inog a talpam alatt az ingoványos föld,
S most kérdéseim sokasága vers formájában testet ölt.
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!