Évára gondolsz, aki örök,
vagy Szép Helénára, akiért
harcolt tíz évig a sok görög.
Esetleg Kleopátrára és
halálig tartó szerelmére,
vagy egyiptomi Nofretete
királynő hűvös szépségére.
Eszedbe jut, mondd, Mona Lisa,
Gioconda rejtélyes mosolya,
amely mai napi embernek
egyedi és megfejthetetlen,
vagy jut eszedbe Madonna az
Evitában, kit megkönnyezett
a spontán, néma, mozdulatlan,
a sok gyertyákkal álló tömeg.
A végzet asszonyára gondolsz,
aki elcsavarhatja fejed,
és szolgálod egyenest a vad
vágyai kielégítését.
Tudod, hogy nem menekülhetsz, de
nem is akarsz ellene tenni,
leszállt a köd, elképzelni sem
tudod, lehet máshol is lenni.
Vagy arra, ki melletted lehet,
de aki esetleg szül neked,
majd őt együtt felnevelheted,
akivel összetart szeretet,
a kölcsönös, egymás iránti,
a hosszú éveken át tartó,
aminél csak az utolsó szó
a lezáró, az elválasztó.
English (US)