Sájtli Márk: Az újrafogant

10 hónapja ezelőtt 33



bohócdoktor szja 1% felajánlás
Élt e földön egy gyermek,
Beteg lett, s messze ment,
Gyászba borult könnyes ágya,
Nem mosolygott e világra,
Nyíló virág, feketeség,
Őszbe borult a messzeség,
Gránit sírkő domborodik,
Erős szélben a mécs kialszik,
Fecske helyett varjú károg,
Anyja homlokára az idő ráncot szántott,
Vidám kacaj, gyerekmosoly,
Hová lettél? Hol bujdosol?
Halott leány szava a csend,
Sápadtan pihen ő ott lenn,
A sírján most virág virít,
Öntudatlan, hangosan visít,
Aranyfényben gránit sírkő,
Aranyfényben a nagy temető,
Hol virág díszlik, színes pompa,
Hol harang kondul a templomban,
Egyszerre hervad, újabb ősz lesz,
Virág helyett gyönge mécs lesz,
Hideg szélben gyertya lángja
Az ő emlékét így vigyázza,
Évről évre így megy ez,
Sírdogálás sírok közt leng,
Az évek egyre múlnak,
A sebek mélyre hullnak,
Más hely, más kép, új környezet
Az idő múlva új színt teremt,
Mosoly, öröm visszatérő,
De nem ürül ki a temető,
Halk könnyekkel lesz gazdagabb,
De a bánat nem lesz halkabb,
Majd újabb évtizedek
Messze múlnak, messze telnek,
Új munkahelyen fiatal kolléga,
Arcát kék szem, szőke haj borítja,
Kellemes örömforrás,
Egyikük által sem sejtett ragyogás,
A lánynak dereng előző élet,
A ház, a fal, a szoba fel-feldereng,
S az anya erre nem is gondol,
Bánatával mélyen harcol,
Beszélgetnek egyre többet,
De erre a titokra a szó nem terjed,
Beszélgetnek, jól kijönnek,
Egészen össze is melegednek,
Valami rejtélyes összhang,
Melynek titka, lányának csak teste elhalt,
Napok, hetek, hónapok,
Még nem sejlik fel a nagy titok,
Egyszer aztán egy véletlen,
Mesélni kezd a lány a tél csendjében,
Mesél, s mint előző élet, álom,
Az anya döbbenten hallgat, szinte látom,
Hisz ez az én otthonom, retten meg egészen,
Járja át borzongás, meglepettség, félelem,
De hisz nálam ő még nem járt,
Mivé lett már ez a világ,
Tán megőrültem - gondolja magában,
Mondhatja ezt, de nagy hiába,
S csak most jő a nagy meglepődés,
Mesélni kezd az anyjáról is,
S most már kavarog minden,
Öröm, csodálat, félelem, rettenet a szívben,
S lány szemébe mélyed egy pillanatra,
A kislányom él! - A szeme ugyanolyan tiszta,
S mi az anyába gyors,
A lányban lassú, nem tudatos,
Végtéré föleszmélnek mindketten,
S felkiáltanak - Istenem!
Tényleg igaz, s mily nagy vigasz,
Könnyben úszó ölelések
Tarkítják a közelt s a messzeséget,
S körülöttük égi fény gyúl,
Mennyei érzés ejti őket rabul,
Könnyben úszva ölelkeznek,
S egy életen át hálásak, s ünnepelnek

Tán még ma is, idáig hallom...
De ma már ott fenn, a csillagfényes mennybolton...
Olvassa el a teljes cikket
Hírek, információk, naprakészen! Hírek, érdekességek, Neked!