Minden porcikám azt suttogja, kell ő.
De nincsen kedvem beszélni másokkal,
Maradok magányosan a talánokkal.
Halk a hangom, nem hallja más,
Talán jobb is ez így néha tán.
Önbizalmam egy cseppnyi sincsen,
Magabiztosságom, lelkierőm úgyszintén nincsen.
Szükségem van a megerősítésre,
Szükségem van egy nyújtott kézre.
Mely nem hagy el akkor sem, ha akarom,
Ha a valóságot a képzelet alá takarom.
Szükségem van a pozitív szavakra,
Szükségem van a bölcs tanokra.
Szükségem van egy vidám életre,
Egy szerelemre, egy hirtelen jött vendégre.
English (US)