Ölébe ültetett valaki, nem tudtam, kicsoda.
Ott ült két nagymamám, az otthoni és a távoli;
mintha szétestek volna bús töredékeim oda.
Homályos kép él bennem, de már eszméltem annyira,
hogy átérezzem, itt valami nagyon borzasztó van.
Mindenki feketében, szótlan, megtörten, soványan,
és nem örült senki, mint ahogy szoktak általában...
Könnyezve ültek, némán - úgy rémlik, biztos így történt,
nem emlékszem sokkal többre, csak szegény bátyuskára;
ahogy küszöbön ülve haraptuk a dinnyét otthon,
lavórban lebegett egy papírhajó az udvaron...
English (US)