Lombtalan fa téli csendje.
Magához húz egy illat,
Szent virágok éji kertje.
Egymásra leltünk napnyugtánál.
Mézkristályos pillantásnál.
Nincs mit tegyek, reggel megyek.
Minden nap csak érted kelek.
Ifjú szívek szórakoznak,
Fényjátékok záporoznak,
Zord, sötét felhők gyülekeztek,
Boldogságok töredeztek.
Olykor jóízű méreg az ábránd.
A keserű valóság ég a máglyán.
A lényeg a pillanatban megbújik.
Minden más, ami jön, elmúlik.
Csak a szelíd csend nyugtat.
Megbékélve jön, szépen.
Láncaim mind félretéve,
Rendeződik lelkem mélyen.
Utam hontalan, fodrozódik.
A poros úton ringatózik.
Végtelen sorok, végzetek,
Múlt terhei, ég veled.
English (US)