mozdulatlan márványszobor lennél.
Bárcsak sodródnál bezárt sóhajból
egy nyugodt pillanat felé.
Bárcsak lila akáctól sodrott életté válnál,
zúzmarás reggelekké, mik fáradtabbak a vártnál.
Bárcsak zsibbadás járna nálad könnyű táncot
eltűnődve a megmerevedett magányon.
Bárcsak beleszenderednél, mint a festék,
és leválhatatlan csend-mázzá képződnél.
Bárcsak kristályanyagokká bábozódnál,
vagy szomjúsággá, mi örök.
Bárcsak tűzzé válnál,
harsogva tomboló, sárga tánccá.
Bárcsak őszülő hajam fehér,
már örök fonásává érnél.
Bárcsak a feledés kőoszloppá törne,
és lennél megkívánt gyűlölet
mindörökre.
English (US)