égnek a hidak,
egyedül vagy,
nem tudod, ki vagy,
mitől lennél
bátrabb, mint tegnap,
mitől lenne
egy új, tiszta lap.
Csak attól, ami benned van,
ami kiáradt fentről, és nyomot hagy,
ami vezet éjszakákon át,
ami megtart, mint egyetlen Fiát.
Érzem, hogy átjár a Szentlélek,
mert nincs már más,
akitől nem félek,
velem van, homlokon csókol,
pedig rossz helyen vagyok,
és mindig rosszkor,
hiszen nem vagyok azonos
se magammal, se mással,
elfordult világom
nem vár rám
se tűzzel, se farakással.
Csak te maradsz meg nekem
a halálom óráján,
mindig is itt voltál,
de folt voltam folt hátán,
és elengedtem veled együtt az időt,
szomorúfűz lelkem,
mit nélküled benőtt
a kétségbeesés,
de ha hívlak, mindig megjössz,
s amíg nem leszek rossz újra,
itt léted mesés
és egyszerű,
megnyugszom, és féleszű
létem világosodik,
szeretet mámorosodik,
minden szép lesz, és csendes,
a megoldással vemhes,
mint anyafarkas a rideg éjszakában,
az ő szentlelke
bízni önmagában.
English (US)