pitypang sárgájában ragyogott a nap.
Égboltnak kékjében gyermeki örömmel
szivárvány ívére festettem reménnyel:
vágyakat, álmokat, szeretet szekerét,
rózsaszín fátylára élet-örömeit:
nagyanyám meséjét, anyám ölelését,
arcomnak mosolyát, szemem ragyogását,
boldog gyermekkornak vidám cifraságát.
Nyaranta...
izzó nap fényében arcomat fürdettem,
színes varázsában utamat kerestem.
Kacagtak a sínek, szaladtak a fák,
eső mosta arcom, gyöngyeit szórta rám.
Szerelmek születtek, lángjai perzseltek,
harsány volt az élet kacagó zenéje.
Kacérkodott, pezsgett, incselkedett velem,
nem féltem a táncát, benne elmerültem.
Most őszömben járok...
Dércsipke levélen gyöngyözik a hajnal,
minden ébredésből életöröm fakad:
unokám szeméből csillogó jövőkép,
kicsi kezeiből áradó melegség,
családi szeretet, rokoni ölelés,
hitem erejéből áradó békesség.
Esőnek cseppjében játszi fény csillámlik,
tócsáknak vizében boldogság mártózik.
Mikor a tél eljön...
hó fedi világom, jégnek mezejében
nekem még akkor is nyílnak a virágok.
Ráncredős kezeink egymásba fonódnak,
szeretetcsillagok szemünkben ragyognak.
Mozaikdarabkák képpé formálódnak,
vágyaim, álmaim valóra váltottam.
Szeretve szerettem, boldogan éltem,
egyszeri az élet, ismételhetetlen!
English (US)