néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ
álmodozva néztük virágzását.
Külön kaput törtünk magunknak
örvendtünk a fiatal bátorságnak
eltereltük a köveket más útra
két kezünkkel emeltünk falakat.
Csendes órában nőtt a birtokvágy
zöldes-fekete volt rosszat jelentett
fákról madarak is minket figyeltek
tudták szerelmünk egy háború lesz.
Reggeltől estig földre szálltunk
magunk sem tudtuk egyre az okát
mindkettőnket marcangolt az önvád
hideg kezünk akaratlan szétvált.
Ma már tudjuk mindennek értelmét
játszottunk egymással öröklétet
egyikünk jobban felülkerekedett
kihulltak csókunkból az érzelmek.
Lehet én voltam hibás talán más
felrúgtuk több év boldogságát
most mind sötétebb a ház ablaka
virágjaink is hullnak színt fakasztva.
Belefáradtunk kemény harcunkba
szeget ütött a szomorú változat
feltör minden az én fáradságomba
de a világod még bennem maradt.
English (US)