Zellei Richárd: Eljön a pillanat

Eljön a pillanat, amikor megismerlek,
és a lelkeink egymásra felfigyelnek.
A szürke tömegben te leszel a szivárvány,
és a szívem többé nem marad így árván.

Eljön a pillanat, amikor csak Te és Én
együtt hajózunk az álmaink tengerén.
Mikor kéz a kézben sétálunk a Nap alatt,
s utunkat világítják a napsugarak.

Eljön a pillanat, amikor majd megértem,
s ez a férfi eléd őszintén letérdel.
Mikor csak egy gyönyörű szó tenne boldoggá,
s temiattad lesz az álmokból valóság.

Eljön a pillanat, amikor várok reád.
Aznap csak nekünk szól szerelmi szerenád.
Könnyes szememmel meglátlak talpig fehérben,
hinni kezdek majd a szerelmes mesékben.

Eljön a pillanat, amikor csak neked fáj,
de a végén tudjuk, hogy a boldogság vár.
Hidd el, ott leszek én, és fogom majd a kezed,
s fájdalmadnak a csillapítója leszek.

Eljön a pillanat, amikor valaki jön.
Pici talpakon rohan, s boldogan köszön.
Kacagása, mosolya megtölti szívünket,
s óvatosan követi gyengéd léptünket.

Eljön a pillanat, amikor ő kirepül,
és akkor otthonunk újra elcsendesül.
Életem nőjének én szerelmet vallhatok,
mert nincsen semmim, csak szívem, mit adhatok.

Eljön a pillanat, amikor megöregszünk,
de akkor is majd boldogságra törekszünk.
Életem végső napján elköszönök tőled.
Várlak a túloldalon örök időkre.