minden nap egy fokkal jobban elveszek,
igen, elveszek... De benned.
Hisz szereteted csak úgy terjed
a végtelenségig és még tovább is.
Átjárja minden porcikámat,
felébreszted bennem a feléd irányuló vágyaimat,
már-már a vérembe folyik, bennem folysz. Érted?
Testem minden egyes darbja sóvárog,
vágyakozik rád, csakis terád,
mámoros csókodra s meleg ölelésedre.
Ahol a biztonságom örök.
Mint tavaszi napon a simogató szellő,
ilyen az érintésed, pont olyan perzselő és lágy,
ettől csak még jobban zaklat a vágy.
Akarlak mindeneddel együtt,
hát csak érj hozzám,
máris tisztán érzem, ahogy lángol a bőrünk.
Kéjjel fekszel rám, s én már lebegek, mint víz tetején a cseresznyevirág lehullott szirma.
English (US)