Miután a 444 megírta, hogy József Attila-díjat kapott egy férfi, akinek egy tavalyi molesztálási ügyében a mai napig nyomoz a rendőrség, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közölte: „az egyik díjazott valótlan nyilatkozatot tett” arról, hogy vele szemben „nincs folyamatban fegyelmi vagy büntetőeljárás”, ezért a díjazottól visszavonták az állami díjat.
De nem ő volt az egyetlen idei díjazott, akinek rendőrségi ügye volt, olyan is van, akit jogerősen részesítettek megrovásban testi sértés kísérletéért. Müller Péter Sziámi büntetőügyét háromszor tárgyalták első fokon, jogerős ítélet 2018-ben született, amit a Kúria egy évvel később helyben hagyott.
Müller Péter Sziámi 2009. március 18-án, éjszaka a Gödör klubban volt, ahol az ítélet szerint „indulatos szóváltás alakult ki közte és a vele korábban szerelmi viszonyban volt” nő között. Müller vallomása szerint a nő nem tudta elfogadni, hogy szakított vele, és rendszeresen zaklatta, őt gyakran személyesen is megkeresve a szerelmével üldözte, a tönkretételével fenyegette, a családjának az interneten kompromittáló képeket, felvételeket, szövegeket küldözgetett. Müller végig konzekvensen tagadta, hogy a konfliktus során bántalmazta volna a nőt, azt mondta, a 2001-ben és 2008-ban elszenvedett súlyos sérülései miatt nem is lett volna képes a bal kezével ütni. Azt nem vitatta, hogy a sértett megsérült, de az elszenvedett vérző sérülést annak tulajdonította, hogy az ittas nő elesett a mosdóban.
A másodfokú ítélet szerint a bíróság az „egymásnak részben ellentmondó bizonyítékokat értékelve maradéktalanul és magas színvonalon elemezve adott számot arról”, hogy miért nem a vádlott és a tanújának (személy3) vallomására alapította a tényállást: „Feltárta a személy3 tanú vallomásában fellelhető következetlenségeket, és tényszerűen állapította meg, hogy az említett tanú – ezzel alibit igazolva – mindvégig azt állította ugyan, hogy látta volna, ha a társaságában lévő vádlott megütötte volna a személy1et, ugyanakkor tendenciaszerűen a vádlott vallomásához igazította a sajátját.”
Magáról a sérülésről ezt írták:
„személy1 tanú vallomásában is észlelhetők voltak bizonyos következetlenségek, ám a személy1 az ügy érdemére vonatkozóan az eljárás során mindvégig azonosan adta elő, hogy vádlott neve vádlott a bal kezét ökölbe szorítva, a karját megfeszítve, alulról fölfelé irányuló mozdulattal állcsúcson ütötte, és ennek következtében szenvedett el az állán egy centiméter hosszúságú bőrsérülést, leválásokat mindkét felső I-es fogából, és agyrázódást, illetve harapta el a nyelvét.”
Azt is hozzátették, hogy: „Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján jutott arra a megállapításra, hogy az erőbehatás nagyságára, módjára és a támadott testtájékra tekintettel a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló sérülés – így állkapocscsont-törés, több fog elvesztése, közepes fokú agyrázódás – bekövetkezésének reális lehetősége is fennállt, azok elmaradása csak a véletlenen múlott.”
A polgári perben végül, 2021. novemberben (a konfliktus után 12 évvel) a bíróság megállapította, hogy a zenész a cselekményével megsértette a sértett nő egészséghez, testi épséghez fűződő személyiségi jogát, továbbá emberi méltóságát, ezért jogerősen 800 ezer forint kamattal növelt nem vagyoni kártérítésre és 525 ezer forint perköltségre, illetve bocsánatkérésre is kötelezték. Az esetről 2022-ben beszámoló Blikknek Müller Péter Sziámi jogi képviselője többek között azt írta: „a mai napig az az álláspontunk, hogy nem történt bántalmazás, az elhúzódó büntetőeljárás is azt tanúsítja, hogy a bíróság nagyon nehezen, mérlegeléssel döntött. Természetesen a jogerős ítéletet tiszteletben tartva, az álláspontunk változatlan. (…) Ügyfelem, Müller Péter Iván jogkövető állampolgárként annak ellenére, hogy sem a büntető, sem a polgári jogerős ítélettel nem értett egyet, az abban meghatározott kötelezettségeinek teljes egészében eleget tett.”
A törvény szerint ugyan annak, „akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítéltek – függetlenül attól, hogy az elítéléshez fűződő jogkövetkezmények alól mentesült-e –, csak kivételes méltánylást érdemlő esetben lehet kitüntetést adományozni”, de ez nem vonatkozik a Kossuth-díjra, annál a díjnál nincs ilyen kizáró ok. A Kádár-korszakban több, korábban politikai okokból bebörtönzött művész is megkapta a díjat. Amikor viszont 2008-ban Sas Józsefet, a Mikroszkóp Színpad adócsalásért nem jogerősen elítélt vezetőjét Kossuth-díjra javasolták, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök visszavonta a kitüntetési előterjesztést.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy büntetett előéletű művész kaphat-e Kossuth-díjat, illetve van-e elévülési idő, valamint volt-e már arra példa, hogy büntetett előélet miatt valakit levettek a jelöltek listájáról, esetleg utólag vonták vissza a Kossuth-díját, mert időközben a díjazott büntetett előéletűvé vált. Ha esetleg válaszolnak, a cikket frissítjük.
Müller Péter Sziámi egyébként arról, hogy megfordult-e a fejében, hogy esetleg bármilyen okból visszautasítja a 31 millió forinttal járó díjat, az Indexnek azt mondta: „Az nem, dehogyis. Pocsék és értelmetlen gesztusnak gondolnám. Nem hiszek az ünneprontásban – az Ünnep mindig erősebb, mint a rontás. Felhőtlenül örülök a megbecsülésnek, nem járnak a fejemben hülyeségek. Hetven éve alkotok különböző művészeti és kulturális ágakban, ez a díj pedig szinte kortalan, hiszen még ennél is régebbi – hetvenöt éves, rezsimeken és korszakokon átívelő – elismerés.”
English (US)