Pár napja a reddit r/hungary aloldalán bukkant fel egy alternatív magyar írásrendszer, a szoláris magyar. A titkosírásokból és sci-fikből ismert mesterséges nyelvek hangulatát idéző írásrendszerben nem a latin ábécé megszokott betűivel, hanem naprendszerek ábrázolását idéző szimbólumok révén lehet átadni tartalmakat. Mint az írásmód mellé készült leírásban az alkotója fogalmazott, a cél az volt, hogy ez a nyelv ne csak belülről legyen szép, mint az anyanyelvünk, hanem kívülről is esztétikus legyen.
Az eredeti posztból az is kiderült, hogy az írásrendszer publikálását négy hónapnyi munka előzte meg, és a szoláris magyar látványos érdeklődést váltott ki a hazai reddittes közönségben, pár nappal a bemutatása óta már elkészült az első online generátor is, és sorra születnek a további ötletek.
A szoláris magyar megalkotója a 18 éves Horváth Vilmos, aki jelenleg az AKG végzős diákja. Arról, hogy miért vágott bele ebbe a projektbe, mi jelentette számára legnehezebb kihívást, vagy hogy merre szeretné továbbvinni az egészet, levélben kérdeztük.
Mióta foglalkoztat a nyelvészet? És mivel tervezel foglalkozni érettségi után?
Gimnáziumban szerettem meg a nyelvtant, az etimológiai szótárról való kiselőadásom 8.-ban lehetett talán az első lépés a nyelvészet felé. Aztán ez párosult a titkosírások iránti érdeklődésemmel (nemrég találtam meg itthon a legelső saját titkosírásomat, amit 10 évesen csináltam), majd az egész beszorzódott egy szerepjátékos hobbival.
Iskolai projektekben már tavaly használtam „alternatív számrendszereket”, amik különféle háromszöges mintákból álltak, közben elkezdtem az angolon kívül franciát is tanulni és seperc alatt benne voltam a neográfus (új írásmódok készítése) és conlangig (mesterséges nyelvek készítése) közösségekben, majd idővel Tolkien saját nyelvéről, a Quenya-ról szóló könyvet is elolvastam, most pedig Nádasdy Ádám Milyen nyelv a magyar? című könyvét lapozgatom, a körülöttem lévők meglepetésére saját szórakozásomból. És aztán olyan november közepe felé megszületett a Szoláris Magyar ötlete is.
Továbbtanulásként gondolkoztam a nyelvészeti pályán, de inkább a grafika/illusztráció/játék és társasjáték design felé húz most az élet. Ha eljutok odáig, második diplomaként foglalkoznék nyelvészettel. Vicces, mert egyébként az irodalommal közömbös kapcsolatom van, a történelem nem megy a fejembe, jelenleg matematikát, informatikát és művészettörténetet tanulok emelt szinten. A nyelvtan itt kakukktojásnak tűnhet, bár a nyelvészeti diákolimpián, amin idén indultam, hasonló beállítottságú emberek vannak, szóval ki tudja, talán a nyelvtan igazából reál tantárgy.
Hogy mutatnád be a szoláris magyart, mik a legfontosabb alapelvei? Mennyire volt nehéz átültetni a magyar nyelvet szoláris magyarra, mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A magyar agglutináló, ragasztó nyelv. A legtöbb szavunk más, rövidebb szóból származik, így például (ha már így kéznél van) vegyük a ragasztó szót:
rag+aszt+ó
Nem lenne rossz, ha lehetne valami olyan szép ábrákat rajzolni, ami dekódolható magyar mondatokká. És hogy legyen változatos is, a különböző toldalékokat egyedi szimbólumokkal ábrázoljuk. Van helye a képzőknek, a jeleknek és a ragoknak, így egy szó valahogy így néz ki:
És nagyjából ennyi! Nyilván rengeteg toldalék van a magyar nyelvben, de hát erre készítettem a dokumentációt. Mondatokat pedig úgy írunk, hogy nemes egyszerűséggel egymás mellé írjuk ezeket a szavakat (megjegyzés: vannak egyéni szimbólummal rendelkező szavak, például a létige és a kérdőszavak). Van néhány szabály még a felkiáltó meg kérdő mondatokra, de a részletekkel nem untatnék senkit, akit érdekel, az olvassa el a dokumentumot a Google Drive-on (remélem addigra megírom a mondatokról szóló részt is).
A különlegessége és igazi szépsége a szoláris magyarnak az az, hogy többet fejez ki, mint ami kiderül beszélt nyelvből. Megkülönbözteti például azt a „mi”-t, ami „te meg én” és azt, ami „én meg ők”. A birtokos jelek és igeragok névmás helyett néha más mondatbeli szavakba kanyarodnak vissza, így a „Sári felhívta Petit, mert fontos versenye volt aznap” mondatban a szoláris magyar esetében nem kérdés, hogy Petinek vagy Sárinak volt-e versenye, mert a szimbólumok mutatják, hogy a versenyből kinyúló birtokos jel Petit jelöli.
Honnan jött az ötlet, hogy meg akarod alkotni a szoláris magyart? Ez már a kezdetektől ekkora projektnek nézett ki, vagy közben nőtt ki ekkorává?
Az r/neography-ban láttam valamikor egy posztot, amit egy lengyel felhasználó rakott ki, és hasonlóan az én jelenlegi dolgomhoz, egy lengyel fonetikát/nyelvtant (ezt nem tudom pontosan, ő nem dokumentálta azt a projektjét) használó alkimista jelekre hasonlító rendszert használt. Ez valahogy elraktározódott a fejemben, majd olyan fél év múlva ismét felmerült az ötlet, talán egy kedd reggel a HÉV-en, ahol azonnal elkezdtem néhány betűt felírni. Ez hobbiként indult, igazából ma is az, pedig lassan 100+ óra munkám van benne. Soha nem volt végcél, korábban azért, mert csak úgy csinálgattam, most azért nincs, mert nem is nagyon lehetne, hiszen a magyar nyelv (csakúgy mint bármelyik) nagyon nagy, és millió „szolarizálható” tulajdonsága van. Egy ponton viszont szabad jegyzetekből és fantáziálásból átfordult projektté.
A leírás alapján nagy hangsúly jutott az esztétikai funkciónak, hogy szép legyen a szoláris magyar. Miért tartottad ezt fontosnak?
Szeretem, ha egy mondatnak súlya és mély jelentése van, meg olyan bölcsen hangzik, nade még jobb, ha mellé ránéz az ember és szépnek találja. Kissé talán olyan ez, mintha egy haikut japán írásjelekkel leírva tanulmányoznánk, az első gondolata az embernek az, hogy „hát nem csak belül de kívül is szép”. Én meg nem vagyok nagy rajongója a latin betűknek, mert egyrészt hangokat ábrázolnak, ami unalmas, másrészt pedig a külsejük sem mondható izgalmasnak. Elsősorban tehát közmondásokat, mély idézeteket, meg egyebeket készítettem, hiszen nehézkes olvasni, még nehezebb írni, így nem az az írásmód lesz, amivel az időjárásról beszélgetsz valakivel chaten. Tehát egyfajta művészeti céllal készült, ezért volt fontos a külső szépség, később pedig a technikai szépség is.
Van-e még olyan része az írásrendszernek, ami nincs még kész, mivel kell még foglalkoznod?
Van hiányzó része bőven. Nem mindig olyan egyszerű a magyar szavakat így elemezni. Ragokból nagyjából 20 van főnevekre és melléknevekre, 6 pedig igékre, jelekből olyan 10 féle, de néha kicsit variálódnak, képzőkből pedig…
Hát tudja a franc, mert a fél internet és három szakkönyv átrágása után is egyenként kellett nekem kijegyzetelnem őket, és értelmesen felbontani kategóriákra. Eredetileg azt mondtam, hogy hát igen, vannak képzők, amik főnevet csinálnak a szóból, vannak, amik igét, és a többi. Nem kell ezt túlkomplikálni. Csakhogy van kötél, kötő, kötés, kötöz, kötöző, kötözés, kötelez, kötelék, kötelem, köteg, és ezek közül mindegyik jelentősen eltér egymástól, hát akkor most mi legyen?
Külön szimbólum mindegyikre, azaz több mint 100 egyedi szimbólum, amik logikus rendszerrel rendelkeznek egymáshoz képest. Ezek még mindig tökéletesítésre szorulnak, de egészen jó megoldás született belőle.
És akkor ott vannak azok a szavak. Ahogy már korábban említettem a jelentőség-teljességnek nagy szerepe volt a készítésben. Nade vannak olyan szavak, hogy „hogy”, meg „olyan”, meg „nade”, meg „meg”, amiket most minek szenvedjek ki betűkkel, nagyon aprók és csak foglalják a helyet, elvonva a figyelmet a mondatban a fontos szavakról. Például az „életében” két köröcske, a „hogyan” meg… öt? Ez így nincs rendben, így külön szimbólumokat terveztem a kérdőszavakra és a hozzájuk kapcsolódó mindenféle „itt”-re meg „annyirá”-ra. Viszont cserébe megint komplikálódott az írás, ráadásul ez a legfrissebb dolog, így elég távol van a tökéletestől. És mi van, ha a szokásos képző-jel-rag sorrend felborul, mint például a „nagyobbacska” szóban? Vagy mi az a „leginkább”? És a tagadószavak, „soha”, „sehol” és társaik?
Ezeket kell tisztázni, viszont vannak dolgok, amiket szeretnék megcsinálni, csak még nem kezdtem el velük foglalkozni.
A rövid szavakat nem szereti a szoláris magyar, se a fölöslegeseket. A feltételes múltidő és a jövőidő például segédigét használ: „Mentem volna”, „Menni fogok”, pedig ezeknek nincsen tartalmi jelentésük, így egy jelentés- és szépségközpontú írásrendszerben kéne kezdeni velük valamit. Az első megoldható azzal, hogy a múlt és a feltételes mód is rácsatlakozik a „megy” szóra, ahelyett, hogy ezt a „volna” szónál tenné meg, amit így kihagyhatunk, hiszen a feltételesség funkciója már nincs benne. A fog pedig ismét egy elég unalmas szerkezet, csak jelenidőt használ meg egy másik igét, tele lenne a mondatunk ismétléssel, ha a jövőről beszélnénk.
Ide például visszahoznám az archaikus jövőidő jelét, az „-nd” betűpárt, ami ma a kelendő és halandó szavunkban található meg. Plusz milyen menőn hangzik már hogy „Elmegyendek a vásárba” és mennyivel egyszerűbb is, mint az „El fogok menni a vásárba” (ráadásul még igenévképzőt is használ, hát mi ez?)
Számokat is kéne rakni bele, azzal is szeretnék játszadozni, hogy a számolások egyszerűek legyenek vele, talán más számrendszerben működne az egész. Ezek a problémák nem akadályozzák meg a szoláris magyar használatát, ezek már mind csak csiszolások. De egész sok van belőlük, ma pont találtam két újat.
Voltak más mesterséges nyelvek, melyek inspiráltak a szoláris magyar megalkotása közben?
Tolkien A Secret Vice című könyvét (inkább szöveggyűjtemény/tanulmányféle)
olvastam, ami feldobta a már amúgy is buzgó érdeklődésemet a nyelvészet iránt. Az alkimista lengyel dolgot leszámítva pedig nem igazán, azt kell mondjam, hogy a magyar nyelv volt a legnagyobb ihletforrás.
Nagy a hasonlóság a Doctor Who-ban lévő Circular Gallifreyan-ra, ez úgy
derült ki, hogy egy barátom közölte velem amikor dolgoztam rajta. Ránéztem,
hát ez pont ugyanúgy néz ki. Pedig soha nem láttam a sorozatot, a
történetéről alig tudok valamit, és gyakorlatilag nulla kontaktusom volt vele az
interneten is, valahogy kimaradt az életemből. Megvizsgáltam viszont, a Circular Gallfreyan egyszerűen egy „alternatív ABC” az angolra. Impresszív a design és nagyon jól néz ki, de nincsen benne nyelvi komplexitás.
A dokumentációban írod te is, hogy ez a projekt eleve lezárhatatlan, és másokat is arra biztatsz, hogy gondolják tovább a szimbólumokat, dolgozzanak kedvükre az általad lefektetett alapokkal. Van már esetleg, aki megkeresett új betűkkel vagy szavakkal, vagy ehhez még túl friss volt a kiírás?
Elég friss ahhoz, hogy itt ne legyen egy egész lista, de például kaptam visszajelzést a birtokos többesszám nehézségéről, illetve többen írtak kérdéseket, viszont számottevő javaslat még nem volt.
Az online generátor megalkotása felmerült már ötletként?
Igen, egyből amikor már betűim voltak, bütyköltem valami ördögszülte
kódot, viszont a programozáshoz annyira nem értek, hogy összedobjak egy
pár nap alatt valami használhatót. Nem úgy egy lelkes érdeklődő a redditről.
Gyűlnek az emberek, akiket érdekel, kissé nagyobb az érdeklődés mint vártam, ez meglátszik a szedett-vedett dokumentáción is, amiben ugyan nincs a mondatokról sem szó még, már most tudok legalább 2-3 szakemberről, aki olvasgatja. Ez kissé intimidáló az igazat megvallva, de biztos vagyok benne, hogy a visszajelzésükkel fog tökéletesedni ez a projekt. Illetve, ahogyan néhány lelkes felhasználó jelenleg dolgozgat egy online generátoron, (ami egyszerűen csak hihetetlen számomra), így ebben a néhány napban indítottam egy discord szervert is, ahol a generátor programozói és érdeklődők gyűlnek, hogy segítsenek formálni és akár történetet is írni köré.
Szerinted merre mehet tovább ez a projekt, vannak-e konkrét terveid, hogy mire lenne érdemes használni ezt a nyelvet?
Teljessé tenné az alkotási mivoltát, vagyis írni hozzá valami novellát, világleírást, vagy hasonlót, ami ezt az írást használja központként. Sokan mondják, hogy szeretnének ilyen tetoválást, úgyhogy megfordult a fejemben, hogy ha az egyetemi terveim valami folytán kudarcba fulladnának, akkor nyitok egy tetoválószalont vagy valami hasonló. Szeretném kerámián használni, digitálisan animálni, gravírozni, fém kitűzőt csinálni belőle, falra festeni, ami csak eszembe jut, ezek közül néhányat már csináltam is. Hiszen erre való első sorban, alkotásra, mert szép. Ebből az állapotából szerintem még tökéletesedik egy kicsit, majd más projektek részévé válik. Ki tudja, talán egyszer majd viszontlátom graffitiként a városban, valaki karján vagy egy sci-fi film díszletén.
English (US)