A hétköznapi család rémálmáról szól az év krimije, amiben részletkérdés, ki a gyilkos

Jókora súlyt ró egy sorozatra, ha az egekbe magasztalják, sőt, mesterműnek nevezik. Olyan szalagcímek jelennek meg róla, hogy abbahagyhatatlan, ráadásul még a Guardian is azt írja róla, hogy évtizedek óta nem volt a tévében ilyen tökéletes dolog. Pláne, ha az előzetesben nagyon gyors vágásokkal operálva mutatják meg az alaphelyzetet: vajon megölt-e egy 13 éves fiú egy hasonló korú lányt? Értelemszerűen egy szövevényes krimit vár a néző, a Kamaszok viszont nem is állhatna ettől távolabb.

Egyrészt azért, mert bár valóban abbahagyhatatlan, megfekszi a lelket és rettentően nyomasztó, emiatt kifejezetten nehéz végignézni a négy epizódot. Ráadásul hamar kiderül, hogy távolról sem egy whodunnit krimit nézünk, ahol egy idő után már a történet legkevésbé fontos aspektusa lesz az, ki ölte meg a lányt, cserébe sokkal tágabb perspektívát nyitva lenne egyre ijesztőbb a történet.

Bár Stephen Graham elsősorban színészként ismert – Blöff, This is England, Forráspont vagy az ugyancsak nemrég debütáló Ezer bokszütés –, a Kamaszokban nemcsak főszereplő, író és producer, de az egész sorozat ötlete is az ő fejéből pattant ki. Olvasott ugyanis egy cikket egy késelésről, egy tinédzser fiú leszúrt egy lányt. Aztán nem sokkal később még egyet, és még egyet.

Sokkolt. Arra gondoltam, mi folyik itt? Mi történik abban a társadalomban, ahol fiúk késelnek halálra lányokat? Miből ered egy ilyen incidens? (…) Erre akartam rávilágítani, és feltenni a kérdést: miért történik most mindez? Mi folyik itt? Hogy jutottunk idáig?

– nyilatkozta a színész.

És bár Graham fejében körvonalazódott az ötlet, konkrét formát még nem öltött, azt viszont tudta, kivel tudná egésszé forrasztani: azzal a Jack Thorne-nal, akinek többek közt a Harry Potter-színdarabot és az Enola Holmest köszönhetjük, de a történet szempontjából fontosabb, hogy együtt dolgoztak Grahammel a This Is England-sorozaton. A színész szerint igazi Frankenstein-projekt volt a Kamaszok: ő vitte a „testrészeket”, Thorne lehelt bele életet. Rendezőnek azt a Philip Barantinit kérték fel, akivel Graham ugyancsak többször dolgozott már együtt: vele készítették a remek Forráspontot, annak mindhárom formáját: a 2019-es rövidfilmet, a 2021-es nagyjátékfilmet és a 2023-as sorozatot.

Az alkotói folyamatból ráadásul mindhárman egészen komoly mélységekig kivették a részüket, saját magukat vetették alá önanalízisnek azzal kapcsolatban, milyen férfiak: milyen apák, partnerek. Thorne egy interjúban azt nyilatkozta, hogy íróként az egyik legfélelmetesebb utazása volt ez.

Netflix

A Kamaszok nem kertel sokat: a kommandósok betörnek egy békés családi házba, majd az ágyából rángatják ki a magát összevizelő tizenhárom éves fiút. Gyilkossággal vádolják, és bár a sorozat első látásra a nyomozást követi, hamar nyilvánvaló lesz, hogy a kezdeti feszültségkeltés ellenére távolról sem a gyilkosság pontos körülményei számítanak, sokkal inkább az, hogy milyen közeg kreál vérszomjas tinédzsereket, és ebben hogyan megy tönkre egy család. A Kamaszok éppen ezért rendkívül csalóka: egészen biztosan lesznek olyanok, akik a rendkívül pörgős első részt követően egy olyan szövevényes krimit várnak, amelyben lesz egy nagy csavar, ahol minden kiderül, ahol a végére a rossz megbűnhődik, és még valami tanulsága is lesz. Akik ezt várják, csalódni fognak, pedig a lehető legjobb, ami a Kamaszokkal történhetett, hogy középszerű krimi helyett inkább valami egészen mást ad.

The post A hétköznapi család rémálmáról szól az év krimije, amiben részletkérdés, ki a gyilkos first appeared on 24.hu.