„Májusban, amikor az Alföldön a virágok és a fű illata betölti a levegőt, Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök meghívására állami látogatást teszek Magyarországon. Tizenöt év alatt másodszor látogatok el a gyönyörű országba. Az elmúlt tizenöt év során számos alkalommal találkoztam a Kínába látogató magyar vezetőkkel, és mély barátságot kötöttünk. Nagyon várom, hogy visszatérjek az önök országába, és a magyar barátaimmal megoszthassuk gondolatainkat barátságunkról és együttműködésünkről, és megtervezhessük az újkori kínai–magyar kapcsolatok fejlesztését” – erősen indítja cikkét a Magyar Nemzetben Hszi Csin-ping, aki ezek után „Magyarország híres csodálatos tájairól és neki dicsőséget hozó, kiváló szülötteiről” ír, Petőfiről és Liszt Ferencről, majd a golyóstollról, a hologramról és a Rubik-kockáról, mint „az emberiség fejlődésének egy-egy meghatározó” pontjáról.
Hogy aztán végre leírhassa:
„A kínai–magyar barátság olyan, mint a jó tokaji bor: illatos, édes, tartalmas és tartós.” De a kacifántos pátosznak ezzel még nincs vége, mert a kínai elnök cikkéből az is kiderül, hogy Kína és Magyarország „vállt vállnak vetve” jutott el odáig, hogy „a folyamatosan változó nemzetközi környezetben a nehézségekkel dacolva, erőszak által meg nem félemlítve léptünk a szuverén országok független és autonóm baráti külkapcsolatainak helyes útjára”.
Sőt, „a két fél magas szintű kölcsönös politikai bizalmat alakított ki, a kétoldalú kapcsolatok pedig a történelem legjobb időszakába, mondhatni az »arany vízi útra« léptek”, és „a két ország közötti együttműködés gyümölcsöző, életerőtől duzzadó”.
A Magyarországra látogató pártvezér annak is örül, hogy „a két ország közötti humán cserekapcsolatokban minél inkább haladunk előre, lépteink annál határozottabbak, a népeink közötti barátságot minél tovább építjük, alapjai annál erősebbek”.
Ezután arról ír, hogy reméli, a mostani látogatása által „a magyar vezetőkkel együtt folytathatjuk a hagyományos barátságot, elmélyíthetjük a kölcsönösen előnyös együttműködést és a két ország közötti átfogó stratégiai partnerséget újabb magasságokba emelhetjük”, mintha a fogalmazásban már a Való világból ismert Alekoszt kérte volna, hogy segítsen a fogalmazásban.
Írását azzal zárja, hogy „egy ősi kínai mondás szerint »a hasonló gondolkodásúak között a hegyek és vizek adta távolság nem jelent akadályt«”, és szerinte „ezzel összecseng a magyar közmondás, miszerint »a jó barát drágább az aranynál«”. Mert „az új kor új útján a kínai fél várakozással tekint a magyar barátaival való barátság új történetének, az együttműködés új fejezetének megírása elé, hogy közösen vágjunk utat a két nép számára egy szebb jövő felé”.
English (US)