A ManUnited válogatás nélkül zabál fel játékost, edzőt egyaránt – miben lesz más Rúben Amorimmal?

Ha Alex Fergusont a 2010-es években nevezik ki a Manchester United edzőjének, ő sem húzott volna ki három évet a kispadon.

Lehet, régen még a nosztalgia is jobb volt, de tény, az edzőknek több idő és türelem jutott ahhoz, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Fergusonnak 1289 napra volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje az első trófeáját (FA Kupa a Crystal Palace ellen) a Manchester United menedzsereként, és 2370 napra ahhoz, hogy bajnoki címet nyerjen csapatával. Ahhoz, hogy a futballvilág csúcsára kerüljön az 1999-es BL-diadallal, már 4585 nap kellett.

Ferguson visszavonulása és Erik ten Hag menesztése között 4185 nap telt el.

Ezalatt a Manchester United „felzabálta” David Moyest, Louis van Gaalt, José Mourinhót, Ole Gunnar Solskjaert, Ralf Rangnickot és ten Hagot, a klub pedig ha nem is lett irreleváns, de a középszerűségbe süllyedt. Ferguson hosszú, aranyló árnyékot vetett az Old Traffordra, és a United a futballvilág Leviatánja lett, óriásszörny, amely válogatás nélkül fogyaszt el sztárjátékost, sztáredzőt egyaránt. Ugyan trófeákat nyert az MU a Ferguson utáni korszakban, de a két igazán fontosnak – Bajnokok Ligája, angol bajnoki cím – a közelébe sem került.

Az irányítást november 11-én átvevő portugál Rúben Amorimra vár a feladat, hogy visszavezesse a klubot a közvetlen világelitbe.

De miért várna más sors rá, mint az elődökre? Ha nem volt jó a Ferguson által kiválasztott utód, a rutinos róka holland mester, a leszálló ágban levő portugál sztáredző, a norvég kedvenc, a német futballteoretikus és az épp felkapott holland tréner, akkor mitől lenne jobb egy szintén felkapott, fiatal portugál edzőtehetség?

Mi teheti alkalmassá Amorimot a nagy feladat végrehajtására, és mi az, amibe belebukhat?

A kinevezés hosszú távú projektre utal. Rúben Amorim első manchesteri szerződése 2027 nyaráig szól, az MU 11 millió eurós kivásárlási záradékot fizetett ki. A 39 éves portugál trénerért már másodszor adott egy klub több mint 10 millió eurót: 2020-ban a krízisben levő Sporting CP pengetett ki meghökkentő összeget az akkor zöldfülű (csupán kéthónapos élvonalbeli vezetőedzői tapasztalattal bíró!) Amorim szerződtetéséért, most pedig a Manchester United fizetett bőkezűen érte és stábjáért. Ezzel Amorim lett a futballtörténelem első edzője, akinek a megszerzéséért kétszer is legalább tízmillió eurót fizettek ki. A tehetségét ez mindenképp mutatja, főleg, hogy a Sporting nagyon nem bánta meg a kinevezését – Rúben Amorim visszavezette a válságban levő klubot a portugál futball csúcsára, két bajnoki címet (2020/21, 2023/24) és két kupát (2020/21, 2021/22) nyert a csapattal.

Itt jegyezhetnék meg a szkeptikusok, hogy Erik ten Hag az Ajaxnál (három bajnoki cím, két kupagyőzelem, BL-elődöntő) nagyon hasonló, sőt jobb eredménysort hozott össze; majd az MU-leviatán őt is szőröstül-bőröstül felfalta, és munkanélküli edzőként köpte ki.

Chris Brunskill/ Fantasista / Getty Images Sir Alex Ferguson és Erik ten Hag kézfogása.

„Érthető a szurkolók óvatossága, mert Ferguson óta minden új edzőnél messiásvárás volt, aztán a problémák felemésztették az edzőt. Hogy most másként történik-e ez, az nagyban Amorim döntéseitől függ. Ten Hag sok pénzt költött exajaxos játékosokra, hogy aztán azt mondja, a United sosem fog úgy játszani, mint a volt csapata. Valahogy eltűnt az, ami Ten Hagot jó edzővé tette, és egyre markánsabban kiütköztek a gyengeségei. Amorim valószínűleg jól tenné, ha ragaszkodna a sportingos, bevált elképzeléseihez” – válaszolta egy olvasói kérdésre a The Athletic hasábjain megjelent kérdezz-felelekben Carl Anka, a portál MU-csapatfelelőse.

A Manchester United a szuperklubok purgatóriumában hányódik:

a klub olyan hatalmas, hogy a nagy sikerek alapelvárásnak számítanak,

ugyanakkor a presztízséhez mérten olyan gyengén teljesített a Ferguson utáni időszakban, hogy a pályán kijátszotta magát a topklubok közül. Minden, 2013 óta megnyert kupa – legyen az Európa Liga, FA Kupa vagy angol Ligakupa – hamis hajnalnak bizonyult. Sokatmondó, hogy az idei FA Kupa-győzelem is csak hónapokkal tudta meghosszabbítani Ten Hag „élettartamát” a kispadon. Az MU az egyetlen klub Európában, mely a történelmi BEK/BL-eredményességet és az éves bevételeket tekintve is top tízes, de már több mint egy évtizede nem tudott bajnokságot nyerni. Sőt, igazából közel sem került ehhez – ahogy a BL-trófeához sem.

Edzői szemszögből ez a tény azt a problémát eredményezi, hogy idő és türelem kellene a beilleszkedéshez, a taktika begyakorlásához és csiszolásához, illetve a keret fokozatos átalakításához – az MU keretének többsége „Ten Hag-szerzemény”, négyvédős formációba illeszkedő, így nem mindenki tűnik beilleszthetőnek Amorim háromvédős felállásába –, de a klub státusa miatt két dolog nincs: idő és türelem.

Rúben Amorim éppoly logikus választásnak tűnik, mint Ten Hag volt – felszálló ágban levő, szép eredményeket elért edző mindkettő –, de két év és több mint 650 millió euró elköltése után a holland mégis repült, a türelem elfogyott. Ferguson távozása óta egyetlen MU-edző sem húzta ki három évig a kispadon. Ez megfelel a modern trendnek (az edzők minden korábbinál kevesebb türelmet és időt kapnak), viszont a legkevésbé sem segíti egy saját sikerei árnyékában tévelygő klub újjáépítését. A megviselt idegzetű szurkolótábor elvárásainak nehéz megfelelni, de a drukkereket is meg lehet érteni: többségük abban nőtt fel, hogy a Manchester United nemcsak üzleti értelemben, de a pályán is a futballgigászok közé tartozik,

ehhez képest a klub fordított Midászként még a jó edzőket és játékosokat is hajlamos leépíteni.

Minden, nehéz időket élő topklub a sorsfordító edzőjét keresi – a Liverpool és Jürgen Klopp a legjobb példa erre –, de a többségből nem lesz focimessiás. Amorimról pályatársai, barátai rendkívül kedvező képet festettek a The Athletic háttércikkében: egy kiválóan kommunikáló, inspiráló, a csapatainál gyerekkora óta vezérszerepet betöltő, egyszerre empatikus és szigorú, kőkeményen dolgozó ember portréját festették meg.

Gyengeségként is csupán a túlzott őszinteséget tudták felhozni, illetve azt, hogy nagyon nem szeret (tud?) veszteni.

„Óriási figura. (…) Empatikus, mindent megtesz, hogy maga mellé állítsa a közösséget, ugyanakkor fegyelmet is tart” – vélekedett róla José Morais, az iráni Szepahan trénere, Amorim volt edzője.

Persze egy hasonló cikket ritkán hegyeznek ki az edző hiányosságaira – valószínűleg találnánk hasonlóan pozitív háttércikket Moyesről, Solskjaerről vagy Ten Hagról is –, de az összkép eddig tényleg elég rózsás, és egy kiemelkedően tehetséges fiatal edzőt mutat. Az előtte álló feladat viszont igen nehéz.

„Jobb játékosokra, jobb igazolásokra, időre és türelemre van szüksége” – írja jegyzetében a BBC vezető futballszakírója, Phil McNulty.

Gualter Fatia / Getty Images Így búcsúztak a lisszaboni szurkolók sikeredzőjüktől, akinek a Manchester City elleni 4-1-es győzelem volt az utolsó hazai mérkőzése.

„A United az elmúlt évtized jó részében csak sodródott a semmiben. Egy lépés előre, kettőt vissza, sokkal több rossz igazolás, mint jó. Megfigyelhetünk párhuzamokat azzal, ahogy a Liverpool elkezdett hanyatlani a kilencvenes években. Nemcsak azt láthatjuk, hogy az építmény elkezdett omladozni, és a nívó csökkenni, hanem azt a naiv feltételezést is érzékelhetjük, hogy mindez csak egy kis bukkanó, és előbb vagy utóbb helyreáll a dolgok természetes rendje” – morfondírozott a főmunkatárs Oliver Kay a The Athleticen.

A Manchester United ügyvezetője, Omar Berrada állítólag 2028-as céldátumot tűzött ki a bajnoki cím visszahódítására. Sir Jim Ratcliffe és az INEOS színrelépésével – ez az új, a sportszakmai vonalat felügyelő kisebbségi tulajdonos első teljes szezonja – egyfajta takarítás is elkezdődött a minden téren válságot átélő klubnál, és Amorim az első edző, akit már a megújult vezetőség nevezett ki.

Kevesebb, mint egy év alatt új társtulajdonos, új ügyvezető, új sportigazgató, új technikai igazgató és új vezetőedző érkezett, Amorim pedig ragaszkodott sportingos stábja egy részének átvételéhez is.

Leépítések és észszerűsítések voltak a klubnál – 250-en vesztették el a munkájukat, de a legnagyobb felhördülést az keltette, amikor Sir Alex Fergusonnak is mennie kellett klubnagyköveti pozíciójából –, a kulcspozíciókban megtörténtek a váltások, most már „csak” építkezni kellene.

A Liverpool példáján láthattuk, hogy 3–5 év alatt tényleg lehetséges egy vergődő nagycsapatból valódi topcsapatot építeni, de ehhez az edző kinevezésénél, a háttércsapat összeállításánál és a játékosok vásárlásánál egyaránt telitalálatok szükségesek. A Manchester United nagy reményekkel lépett be a Ten Hag-érába, és fásultan, kiábrándultan fejezte be azt. Amorim – sokadik edzőként – az új remény hírnökeként érkezik, és valószínűleg képes is lesz felrázni a csapatot (ezt a Sportingnál is megtette). Portugáliában elhíresült empátiájáról és remek kommunikációs képességéről, és ennek nagy hasznát veheti az Old Traffordon – még akkor is, ha most már idegen környezetben (és nem anyanyelvén) kell dolgoznia.

A nagy kérdés inkább az, mi következik azután: sikerül-e végre tényleg előrelépni, vagy két, két és fél év múlva Amorim utódjának kinevezéséről ad hírt a világsajtó, és a körforgás megint kezdődik elölről?

Kapcsolódó

Rosszabbkor nem is jöhetne a Sportingnak, hogy a ManUnited lenyúlja az edzőjét

A Sporting egyelőre hibátlan mérleggel vezeti a portugál bajnokságot, teljesítménye pedig Európa élcsapataiéval vetekszik. Nagy pech, hogy a Manchester United pont most csapott le a sikeredzőre, Rúben Amorimra.

The post A ManUnited válogatás nélkül zabál fel játékost, edzőt egyaránt – miben lesz más Rúben Amorimmal? first appeared on Rangadó.