Vitár Róbertnek volt.
Olyannyira, hogy televíziós kabaréműsorban parodizálta saját magát (a nála látszólag szögletesebb, de valójában hozzá hasonlóan szellemes idősebb Knézy Jenővel együtt). Vitárt olykor mások is kifigurázták, ám tudott mulatni rajta.
Nem hitte magát mágusnak, pedig jó svádája volt, és a tévében sok mindent a legelejétől látott. Ő kapott elsőként hivatásos státuszt a hőskori sportosztályon, miután 1958. január elsején belépett az egyetlen magyar televízióhoz. A stúdiót akkor még egy Széchenyi-hegyi szálloda szobájában rendezték be, de Vitár megérte azt is, hogy a sportközvetítéseknek ötmilliós nézettségük volt.
Ennyi érdeklődőre nem számíthatott 1959-ben, a nevezetes Magyarország–NSZK találkozón (4:3), amelyen a labdarúgó-válogatott már 4:1-re is vezetett, és Albert Flórián szlalomokban gazdag pályafutása legragyogóbb szólógóljainak egyikével örvendeztette meg a Népstadion 90 ezres közönségét.

Szlalomokban Vitár sem szűkölködött, közvetített alpesi síversenyt nemegyszer, ám egyéni rekordját síugrásban állította fel: tizenhétszer adta rendületlenül a híres négysáncversenyt. (Már azon túl, hogy szinte otthon volt az oslói Holmenkollenen, ahol nála járatlanabb ember még a szimulátorfülkében is rosszul lesz, nemhogy fenn, az igazi a sáncon.)
Azért is lett sokoldalú, mert 1961-ben vele és Vitrayval indult a Telesport. A magazinműsor bölcsőjénél azt írták: „A gömböc fejű kis mindenes sportoló szorgalmasan fut, úszik, kerékpározik és vív a kamera előtt, majd az objektív a néző felé fordul, és megjelenik a képernyőn a TS felirat.”
Vitár megjelent az Anglia–Világválogatott meccsen (2-1) is az FA megalakulásának századik évfordulóján, 1963-ban, amelyet Londonból sugárzott a tévé. Közben megesett, mint 1961. május 28-án, hogy a futballmérkőzés első félidejét Vitray Tamás, a másodikat Vitár Róbert közvetítette. A magyar–walesi találkozó a szünetben 2-1-re állt, a második félidőben Ivor Allchurch egyenlített, Vitár már arra gondolt: el van átkozva. De két perccel a befejezés előtt a jóságos Tichy Lajos megmentette: 3-2, nézőim, 3-2!
Előfordult, hogy Sárisáp–Pettend meccset nyomott a Szabad Föld Kupáért. Akkor sem vesztette el derűjét. Hivatásáról azt írta: „A riporter felkészül a közvetítésre. A mérkőzés előtt igyekszik bejutni az öltözőkbe. Női mérkőzések esetén ez a fázis kimarad.”
Ki tudja, hányszor közvetített teremfutballt, focifarsangot. Az előbbivel meg is járta. Tatabányán – saját maga nyilvánosan bevallotta – kicsit sokat ivott a szünetekben, és öt hónapra letiltották a képernyőről. Szintén elmeszelték akkor, amikor sporthíreket mondott, és a kosárlabda-eredményekhez érve, a SÁÉV (Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat) említésekor levette a szemüvegét, belenézett a kamerába, és azt kérdezte: „Nem volna egyszerűbb a Kaposvári Beton?”

Nem mindig marasztalták el. A hetvenes évek elején azt lehetett olvasni: „A televízió sportrovata megtáltosodott. Nem múlik el nap helyszíni közvetítés nélkül. Belgrád, Lipcse, Pozsony, Miskolc, Uppsala, Budapest, München. Atlétika, labdarúgás, úszás, kajak-kenu, röplabda, kosárlabda, kézilabda. Világbajnokság, barátságos találkozó, Európa Kupa, Kohász Kupa. Csarnokok, arénák, pályák, medencék. Gólok, pontok, másodpercek. Előfutamok, döntők, csúcsok. Gyulai István, Knézy Jenő, Szőnyi János, Vitár Róbert, Vitray Tamás.”
Vitár akkor már rendszeresen közvetített röplabdát és ritmikus sportgimnasztikát is – az utóbbi sportág szövetségi vezetésében is helyet kapott –, s amikor (1973-ban) a női röplabda-válogatottal Japánba utazott, riportfilmet forgatott a távol-keleti országról. Kedvező kritikát olvashatott: „Japán nemcsak azért érdekes, mert távoli és ősi ország. Modern és egzotikus. Technikája annyira fejlett, hogy aki Japánban jár, gyakran azt hiheti, valami modern Utópiába tévedt. Vitár Róbert riportja azért vált általános érvényűvé, mert beszámolója erről az ősi és modern egzotikumról, e kettő furcsa keveredéséről érdekesen, jól tudósított.”
A Medicina Kiadónál hozzáértéssel szerkesztett sportköteteket. Olyan sikerkönyvek közzétételében játszott szerepet, mint Fritz Hacktól a Pelé, a fekete gyöngyszem vagy Rejtő Lászlótól a Kilenc klub krónikája. Rendszeresen írt a Képes Sportban, és ugyanolyan kitűnően fogalmazott, amilyen jól beszélt.
Abban, hogy elkötelezte magát a sporttal, része volt Dalnoki Jenőnek – akivel egy osztályba járt –, és a diákként végzett nyári munkának. Az István Gimnázium tanulójaként a Vidámparkban, közelebbről az elvarázsolt kastélyban és a viharvasútnál dolgozott (akkor még így hívták A tanúból jól ismert „szocialista szellem vasútját”), és vasárnap nyitástól zárásig tizenegyest védett napi 80 forintért. Mármint próbált védeni, mert egyszer Puskás Ferenc is kilátogatott az intézménybe, és ha már ott volt, neki állt rugdosni. Tizenegyet bevágott, egyet a kapufára lőtt, Vitár meg magányosnak érezte magát, nem volt randevúja a labdával.

A mikrofontól nem szakadt el. Még azután is közvetített, hogy visszavonult. A kilencvenes évek közepén létrehozták az Eurosport magyar adását Dávid Sándorral, Fülöp Lászlóval, Gundel Takács Gáborral, Héder Barnával, Palik Lászlóval, Vitárral és a tévé lelkével, a szerkesztő Szabó Marival. Szakkommentátorként négy évet magam is ott tölthettem – m. v. –, és bámulhattam, amint a doyen mindenkit elvarázsol.
Amikor az atlantai olimpia alatt robbantottak, Vitár azt mondta Gundel Takács Gábornak: „Gundikám, ez az Evező utcában nem történhet meg.” Ott lakott Óbudán, ahonnan hat esztendeig járt szűkebb pátriámba, a Naphegyre. Minden nap mesélt valamit, ami olyan volt, mintha egy klasszikus komikus sziporkázott volna.
Felelevenítette például, hogy egyszer hazaszólt a kitzbüheli műlesikló Világ Kupa-viadalról, amelyen a BBC tudósítója mellett kapott helyet, hogy minden rendben van-e. A válasz így szólt:
A képminőség kitűnő, a verseny izgalmas, élvezetes, az angol riportert remekül halljuk, bár az ő közvetítését valami érthetetlen szöveg kicsit zavarja.
Engem meg egyenesen szíven üt, hogy sem mikrofonnal, sem a nélkül nem hallom már a szöveget, amely ellenkezőleg fakasztott könnyekre, ahogyan a mostani hír. Az volt a szép, Robikám: vidáman sírni.
The post A Telesport pionírja volt, az Eurosport doyenje lett – Vitár Róbert halálára first appeared on 24.hu.