temetőben állva némán nézek,
magam vagyok a gyászomban,
szívemet rejtem a koszorúmban.
Kezemet fonom a hideg fejfára,
értetek van szívem dobbanása,
viaszkönnyek hullnak sírhalomra,
gyertyalángja feljut mennyországba.
Vele együtt utazik az éltető remény,
találkozunk majd Istennek hegyén,
de most még arcomon utat váj az éj,
elfújta gyertyámat, el a cudar szél!
English (US)