Amikor ciki az, ha egy férfi figyel a nőkre: a simp fiúk csodálatos élete

Nagyjából két éve kaptam meg ezt a mondatot, ráadásul pont egy olyan sztorira, amiben szó sem volt arról, hogy nekem ki kellene állnom magamért; éppen egy kisebb párkapcsolati vergődést részleteztem egy barátomnak, akiről kiderült, hogy macsóbb, mint hittem. Akkor még nem kérdeztem rá, mit jelent, de onnantól kezdve, mint valami bizarr átok egy Stephen King-regényben, egyre gyakrabban jött szembe nekem szóló:

• kommentekben;
• olvasói levelekben;
• beszólásokban, amikor bármilyen, férfiakat is magába foglaló társaságokban szóba kerülnek a nők jogai.

Egy idő után tehát nem volt mese, napirendre kellett térnem afelett, hogy simp vagyok, vagy legalábbis olyan ember, aki – mert ennek a szónak bizony igésített változata is van – simpel, vagy még magyarabbul: simpingel. Ezzel amúgy semmi bajom nem lenne, hát van ilyen, senki sem tökéletes, de egy kérdés azért nem hagyott nyugodni:

Mi a murvával felszórt atyaúristen az a simp?!

Azt sejtettem, hogy köze van az incelekhez tradicionális értékeket és férfiszerepeket népszerűsítő fórumok által hangoztatott személyiségtípusokhoz, mint az alfa-, béta- és szigma, de bárhogy is próbáltam emlékezni, nem rémlett, hogy a simp része lenne a görög ábécének. Hangzásra márpedig nem túl pozitív jelző.

Mint kiderült, ez inkább viselkedésminta, mint személyiségtípus: azt jelenti, hogy az illető (jellemzően egy férfi) feltűnően kedves valaki mással (jellemzően egy nővel), hogy felhívja magára a figyelmet és lehetőleg, hogy is mondjam, közelebbi viszonyba kerüljön vele. (Ezt egyébként régen udvarlásnak hívták, nem tudom, emlékeztek-e rá.) Magyarról macsóra lefordítva ez annyit tesz, hogy

Mondanom sem kell, a közhiedelem szerint ez a szervilizmus legsúlyosabb formája, alfa- és szigmahím ilyet nem csinál, de még a béták sem nagyon, az ilyen férfi folyamatosan nevetség tárgyává teszi magát, ilyeténképpen tehát nem is férfi – legalábbis nem igazi.

Az etimológia az ilyen cikkek legunalmasabb része, ne is vesztegessünk rá sok karaktert: első előfordulása természetesen a rapzenének köszönhető, a legtöbben a nyolcvanas évek közepén népszerű Too Short nevű előadóhoz kötik, aki főleg azért alkotta meg a szót, hogy legyen egy ríme arra, hogy strici (pimp) – nála a simp ez utóbbi ellentéte. 1992-ben a Boyz II Men Sympin’ Ain’t Easy című száma pedig végképp bedobta a kifejezést a köztudatba, függetlenül az y-tól.

Plasztik szerelem (2007)

Akárhogy is, ma már a fenti értelmében használják; napjaink Révai nagy lexikona, az Urban Dictionary közösségileg elfogadott definíciója az, hogy „olyan személy, aki messze túl sokat tesz valakiért, aki tetszik neki”. Más meghatározások már a vágy tárgyának jellemét is belekeverik: szerintük simp az a férfi, aki „kapálózik a nők után, főleg, ha az illető rossz ember, vagy megmondta a férfinek, hogy nem érdekli, és az ennek ellenére is megszállottan üldözi”.

A szó valódi jelentését természetesen azok ismerik a legjobban, akik aktívan használják, tehát a tinik és a fiatal felnőttek. A legtalálóbb összegzést egy a CNN által megkérdezett szülő idézte, akinek megkérdezte a gyerekeit, mi ez a szó, amivel állandóan dobálóznak a közös csoportos chatben. Azt mondták:

Az anyuka azóta is félti a fiát, akit arra nevelt, hogy mindig legyen nagyvonalú és illedelmes másokkal, tehát például a nőkkel is. Ez ugyanis nagyon sok társaságban elég ahhoz, hogy „lesimpezzék” az embert. A szónak természetesen szerteágazó az értelme, és ahogy a Z- és az Alfa-generáció (nem összekeverendő az alfahímekkel!) kifejezései általában, nagyon gyorsan változik. Vannak korosztályok és társadalmi csoportok, ahol a simping annyit jelent, „lógni a haverokkal”, van, hogy lányok használják egymásra, de javarészt mégis fiúk gyaláznak vele más fiúkat, ha azoknak túlságosan fontos egy-egy nő. Maga a szó egyébként a simpleton (együgyű) szó rövidítése, még szép, hogy benne van, hogy ha az ember simp, az bizony elmond dolgokat az intellektuális képességeiről is.

A TikTok a simp hashtagre keresve jelenleg 2,3 millió találatot dob ki, ebből talán érezhető, mennyire fontos és meghatározó szó (jelenség) ez a fiataloknak. A helyzet szerencsére nem olyan elkeserítő, mint ahogy a fentiek alapján tűnik, a videók többsége ártalmatlan és legfeljebb ironikusan járja körül a simpinget, vagy egyenesen parodizálja a „simpshamingelő” férfiakból áradó toxikus maszkulinitást. Több nő hívja fel a figyelmet arra, hogy egyébként örülnek, ha a férfiak figyelnek rájuk, azaz

Ott van azonban a sötét oldal is: az egyik legnépszerűbb videóban egy srác teljes komolysággal ecseteli, hogy simp az, aki:

• képes fizetni egy nő vacsiját és mozijegyét úgy, hogy az még csak ki sem elégítette orálisan;
• megdicséri a nőket, hiszen aki ilyet tesz, azt egyikük sem veszi komolyan onnantól kezdve, hiszen, ha egy pasit már befűztek, miért tennének erőfeszítéseket?
• beleszeret, és el is mondja neki, különösen, ha még csak pár hete ismeri.

#fyp #foryou #fypシ

♬ original sound – jtmartinez

Természetesen rengeteg „a 3 (5,7) biztos jele annak, hogy simp vagy” típusú videót találni, mindegyik pont ugyanígy épül fel és ugyanerről szól. A (nem feltétlenül szándékos) üzenet pedig szintén mindig ugyanaz: a szeretet és a szerelem tranzakcionális, feltételekhez kötött, azaz csak akkor érdemes foglalkozni egy-egy nővel, ha kapunk is cserébe valamit. Az egyik visszatérő kulcsmondat a „no head, no bread”, amit nagyjából (és bénán) úgy lehet lefordítani, hogy „ha nincs szopi, nincs vacsi”.

Érzékeny, ugye?

Az egész simp-jelenség természetesen meg sem született volna a „manosphere”, azaz az internet a „hagyományos” férfiszerepeket és a férfiak természetszerű dominanciáját, fölérendeltségét hangsúlyozó, incelek álltal látványosan megszállt része nélkül. Tudjátok, ők azok, akik a férfiakat felosztják és redukálják a görög ábécé szerint; a népszerű elmélet arról szól, hogy viszonylag gyorsan és könnyen el lehet dönteni róluk, hogy úgynevezett alfák-e, azaz asszertív, domináns, a határaikat tiszteletben tartató vezetők, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre ahhoz, hogy tisztában legyenek a saját értékeikkel. (Ugyanígy arra sem vevők, ha ezeket az értékeket kívülről megkérdőjelezik – majd azt ők tudják, hogy miben mennyire pengék!) Környezetükre – beleértve az embereket is – aszerint tekintenek, hogy mit mennyire birtokolnak benne; ők azok, akik (jó esetben finom  utalásokkal, rossz esetben fizikai erővel) tulajdonuknak tekintik a nőket, egészen addig, amíg azok „érdemesek” arra, hogy ők, az alfák tulajdonolják őket. Szeretik visszavezetni saját férfiasságukat az evolúciós adottságokra és a klasszikus „vadászok vs. gyűjtögetők” felosztásra, amelyben természetesen ők a vadászok – és amely társadalom így, ebben a formában sosem létezett. (A népszerű farkasfalka-metafora is hamis: így vadon élő állat pont nem viselkedik, különösen, ha azt szeretné, hogy a falka biztonságban növekedjen.)

Fotó: Getty Images

Vannak aztán a béták, a simulékonyak, a szervilisek, akik alkalmazkodnak a berendezkedéshez és akarva-akaratlanul elfogadják alávetett szerepüket, cserébe a viszonylagos anyagi és párkapcsolati biztonságért. Fontos nekik, hogy környezetük mit gondol róluk és elnyomják ösztönszerű vágyaikat, egész életükben frusztrációra kárhoztatva magukat. Az utóbbi években pedig ehhez a leegyszerűsítő és megalázó felosztáshoz csatlakoztak a szigmák, azaz az „intelligens alfák”: a nyílt, sokszor fizikai erőfölényen alapuló vezérszerep helyett ők a manipulációban, a környezetük befolyásolásában hisznek, innen nyerik hatalmukat, nem érdekli őket a csoport, csak a saját előrejutásuk; játszmáznak és a flörtölésben, a párkapcsolatban is főleg azt tartják szem előtt, hogy egy-egy helyzetből mit tudnak kisajtolni, amíg az számukra érdekes. Természetesen még vagy négy személyiségtípust különít el az erről szóló népszerű „szak”-irodalom, a korrektebb szövegek pedig mindig megjegyzik, hogy egyiket sem szabad készpénznek venni, nincs senki, aki csak az egyikbe, vagy a másikba tartozik, és ezek inkább szituációkban és csoportokban érvényesülnek, nem életre szóló személyiségjegyek.

És akkor ebbe a képletbe léptek be a simpek, természetesen a hierarchia aljára.

Mit tehetünk, ha lesimpelik a gyerekünket?

Illetve, ha kamasz, fiatal felnőtt vagy, és kikezdenek amiatt, mert „túl” fontos számodra valaki: mit tehetsz te magad? Ahogy a bullying esetén, sajnos nincs tuti recept és biztos válasz, amellyel ez megúszható, de a súlyos szóbeli bántalmazáshoz képest azért viszonylag könnyű a visszájára fordítani ezeket a helyzeteket. Sean Davis család- és párterapeuta például a CNN megkérdezésére megnyugat minden „simpet”:

„A történelem egyik legnagyobb átalakulásának vagyunk tanúi, ami a klasszikus férfi szerepkört illeti” – magyarázza a szakember. „Milyen férfi legyek: kedves, figyelmes, vagy távolságtartó, rideg, ha partnerre vágyom?” Davis szerint simpnek lenni csupán annyit jelent, hogy az ember az előbbit választja. Persze nem könnyű erre büszkének lenni, ha éppen csúfolnak miatta, de mégis az a cél, hogy visszájára fordítsuk a szituációt. Például így:

Igen, simp vagyok, nem könnyű így, egyedül csajozni, ki csatlakozik?

De elég annyi is hogy:

Pontosan, ahogy mondod.

Ezután pedig ajánlott büszkén, feltartott fejjel távozni. Közben pedig arra gondolni, hogy a bullying most nem sima bántalmazás, hanem az ár, amit az igazi, forradalmár férfiak fizetnek azért, hogy megmutatják a többieknek a jövőt: alfák és szigmák ide vagy oda, érdemes odafigyelni a lányokra. Ha pedig beléjük szeret az ember – hát ez van.