Amirov Rusztem: Gyere, hadd aludjon anya

Pislákol a mécses fénye.
A sírkő előtt két alak áll.
Az egyik alak szoknyát visel,
S elmormol egy imát a lány.
A másik alak nadrágban van.
- Tudod, bátyó, annyira fáj!
Pislákol a mécses fénye.
A sírkő előtt két alak áll.

Pislákol a mécses fénye,
S egymást ölelik ők ketten.
- Húgom, kérlek, nyugodjál meg!
Ágak zörögnek a csendben.
Minden síron van pár virág!
- A legszebb szálat neked vettem!
Pislákol a mécses fénye,
S egymást ölelik ők ketten.

Pislákol a mécses fénye.
A halott anya virágot kap.
Elsuhan egy kacagó szél.
- Ez egy nagyon szomorú nap!
- Ez az élet körforgása!
Ezt mondta a misén a pap.
Pislákol a mécses fénye.
A halott anya virágot kap.

Pislákol a mécses fénye.
- Anya, sajnos, végleg elment!
Sír a majdnem felnőtt kislány,
S a bátyja néhány fotót elment.
- Bár ez nem egy boldog emlék,
De anya már a mennybe felment!
Pislákol a mécses fénye.
- Anya, sajnos, végleg elment!

Pislákol a mécses fénye.
- Gyere, hadd aludjon anya!
Egy testvérpár az eget nézi.
A lánynak ide-oda száll a haja.
A hugica egy csókot nyom
A sírkőre. - Most menjünk haza!
Pislákol a mécses fénye.
- Gyere, hadd aludjon anya!