Az ősznek,
Ahol búcsút intek
A hulló falevélnek,
Ahol együtt sírunk,
Ahogy nevetünk,
Ahol hiányoztok máris,
Amint elmegyünk.
Ahol kicsi és nagy
Boldogan emlékszik Apánkra,
Kinek arcát sok éve már
Csak álmában látja,
Ahol édes-régi percek
Születhetnek újra,
Ahol sok-sok kedves emlék
Visszavisz a múltba.
Ahol régi fényképekről
Szüleink mosolya,
Ahol hideg téli estén
Régmúlt karácsonya
Könnyet csal szemünkbe,
S visszahozza nékünk,
Ahol egykor együtt
Volt a legszebb élnünk.
Ahol dédszüleinkről
Már csak Anya mesél,
Ahol szűk család gyűl egybe
Egykor nagy rokonság helyén,
Ahol régen ünnep volt
A temetőkbe menni,
Ahol mécsesgyújtás után is
Mertünk mind szeretni.
Ahol sosem felejtjük
A pogácsa illatát,
Temetőket mind bejárva
Azzal várt Nagyanyánk,
Ahol együtt emlékeztek
Legszebb éveikre,
Nevetésük, víg kacajuk
Itt cseng a fülemben.
Ahol ma is köztünk élnek
Minden szép emlékben,
Ahol léptem arra visz majd,
Megdobban a szívem,
Ahol egykor otthonunk volt,
Már csak temető vár,
Ahol gyerek velük voltam,
Most egy üres sír áll.
Ahol megállunk majd csendben,
Megállunk egy szóra,
Ahol apró mécsest gyújtunk
Holnap virradóra,
Ahol egy szál kis virággal
Emlékezünk rájuk,
Akik mindig köztünk élnek,
Csak Isten a hazájuk.
English (US)