csak résnyire nyitom álmot látó szemem.
Még jólesőn bágyadt, könnyű testem,
izmaim is lágyak, hisz értem pihennek.
Még nem feszít a napi tenni akarás,
de kezem nyúl, kezdi a matatást.
Testem még alszik, de lelkem már ébred,
mikor telefonom után nyúlva üzeneted nézem.
Túláradó mosoly terül el nyomban arcomon,
mint reggeli napfény, mikor ablakon beoson,
mert lelkedet érzem, szinte tapintom,
miközben álarcomat szépen lepattintom.
English (US)