Az ázsiai vendégmunkások beilleszkedésére nagyobb az igény, mint az esély, életútjukat a magasabb fizetés alakítja

• Néhány év leforgása alatt több ezer ázsiai vendégmunkás érkezett Magyarországra, a számuk a következő években várhatóan csak nőni fog.
• Hogy érzik itt magukat, és mit szólnak hozzájuk a befogadó települések lakói?
• Személyes interjúk mellett egy reprezentatív közvélemény-kutatás segít választ adni ezekre a kérdésekre.
• A cikket Horváth Katalin Fanni fotográfus, a MOME Doktori Iskola hallgatója írta.

Otthon maradt családtagokról, gyermekekről, folyamatos honvágyról és évek óta tartó vándorlásról meséltek azok a filippínó vendégmunkások, akikkel az elmúlt év során beszélgettem. Több műszakos munka, a szállás és az állandó főzés, ami leginkább jellemzi a filippínók itteni életét. Egy folyamatos 24 órás körforgás, amelyben a közösség és az otthon maradt családtagokkal való kapcsolattartás jelent csak támogatást az idegenben töltött évek alatt. A vendégmunkások élete nem csupán személyes érdeklődésből, fotográfusként foglalkoztatott, hanem egy kutatási program keretében kerestem fel a Zalában és Vasban dolgozó filippínókat.

Transznacionális életutak

A MOME Doktori Iskola multimédia-művészeti képzési programja, illetve személyes fotográfiai munkám fókuszában a migráció és a XXI. század transznacionális életutak állnak. Arra próbálok vizuális válaszokat keresni, hogy a közös munka és együttélés milyen jövőképet alakíthat ki különböző kultúrájú népek között olyan környezetben, ahol a nemzetállamok hagyományos keretei a népességmozgás miatt egyre inkább fellazulnak. A világ számos pontján egyre közelebb kerülnek egymáshoz eltérő értékeket képviselő emberi közösségek és társadalmak. Látható ugyanakkor Európában és itthon is, hogy a közbeszéd egyre megosztóbb a migránsok, a vendégmunkások integrációs esélyeit illetően. Véleményem szerint a politikai narratívák sok esetben nélkülözik vagy elferdítik a tényeket, ami további kirekesztéshez és szegregációhoz vezet, és nem könnyíti meg az együttélést.

A vándorlással jellemezhető életútjuk összetettsége miatt az ázsiai vendégmunkások szolgáltatják a legjobb példát a határokon átnyúló transznacionális mozgásokra. Az elmúlt évben több filippínó közösségben is jártam két nyugati megyében, ahol lokálisan zártabb a környezet, mint a fővárosban, ezért jobban megfigyelhetők a bevándorlók és a helyi társadalom közötti kapcsolatok. Sokat beszélgettem a helyben élőkkel, akik szerint rendkívül kedvesek, udvariasak a Fülöp-szigeteki jövevények, ráadásul nagyon nyitottak a magyar kultúrára, a szokásokra. Szerettem volna közelebbről is megismerni a valóságot velük kapcsolatban, igyekeztem minél több személyes történetet meghallgatni, számos egyéni interjút is készítettem. Megtudtam a velük folytatott beszélgetésekből, hogy a munkavégzés miatt sokan már 8-12 éve vannak távol a családjuktól. Vannak, akik éveket töltöttek Malajziában, Szingapúrban, Thaiföldön, illetve több más ázsiai nagyvárosban.

A filippínókat alapvetően a magasabb fizetések vonzzák Európába, Magyarországon előtte nem nagyon jártak. Jóllehet hazájukhoz képest itt is magasabbak a fizetések, mégis sokan tovább mennek más uniós tagállamba, mert ott jobbak a körülmények. Amikor megírtam ezt a cikket, és felvettem velük ismét a kapcsolatot, akkor derült ki, hogy legtöbben már régen elutaztak, mert itt nem volt elég munka. Spanyolországba, Ausztriába is mentek, de volt, aki hazatért.

Fiatalok és középkorúak is vannak közöttük, és olyan képzett, friss diplomás emberek is, akiknek a jövőt illetően semmilyen kilátásuk nincs a hazájukban, mivel a Fülöp-szigeteken elmondásuk szerint idősnek számít, aki elmúlt harminc.

Magyarországon két éve jelentek meg először, a számuk közel 10 ezer főre becsülhető az ismert statisztikai adatok és a munkaügyi intézmények tájékoztatása alapján. Ők képezik nálunk a legnépesebb csoportot az Ázsiában toborzott, 40 ezer főre tehető vendégmunkás-kontingensen belül. Sajtóértesülések szerint a Fülöp-szigetekről egyre többen érkeznek hozzánk és más európai országokba, ahol szükség van új munkaerőre. Sokat és gyorsan dolgoznak, a keretesük egy részét hazautalják, hogy segítsék az otthon maradottakat. A virtuális kapcsolattartás nagyon fontos a számukra, valójában egyszerre vannak jelen itt és ott, intenzíven tartják a kapcsolatot a családjukkal, a más országban dolgozó rokonaikkal, barátaikkal is.

Nagyon erős transznacionális életutat építenek a maguk számára.

A személyes találkozások és a helyi kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy a filippínók közösségi emberek, családként tekintenek egymásra, de kiveszik a részüket a helyi közösségi feladatokból is, ahol erre lehetőséget kapnak, mert helyenként sok a sztereotípia, az előítélet velük szemben. A jelenlegi jogszabályok szerint az ázsiai kultúrkörből érkező munkások csak két-három évet tölthetnek nálunk, nem kapnak letelepedési engedélyt, nincs mód arra sem, hogy családegyesítéssel Magyarországra költözzenek a hozzátartozóik.

Ennek ellenére is tapasztalható körükben az integráció iránti igény, a beilleszkedési hajlandóság. Jellemzően szállásokon laknak, és az életmódjuk eleve arra kárhoztatja őket, hogy elkülönülve éljenek. Csekély időt és lehetőséget tudnak teremteni maguknak, hogy valamilyen szinten megismerjék a környezetüket, közelebb kerüljenek a magyar kultúrához, a helyi társadalomhoz, ami tovább mélyíti a bevándorlók és a helyi lakosok közötti szakadékot.

Egy felmérés tapasztalatai

Nagyon érdekelt, hogy személyes élményeimmel párhuzamosan mi a társadalom véleménye általában az ázsiai vendégmunkásokról. Ebben nagy segítségemre volt a Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet, ahol doktori kutatóként lehetőségem nyílt egy omnibuszos felmérés keretében mindezt vizsgálni. A felmérés 2024. szeptember 28-október 8. között készült az ország felnőtt népességét reprezentáló mintán, 1000 fő megkérdezésével, személyes adatfelvételi módszerrel.

A kérdések az ázsiai vendégmunkásokra vonatkoztak általánosan, főképp a filippínó, vietnami, indiai vagy az ottani térségből érkező állampolgárokra hivatkozott a kutatás. A megkérdezetteknek öt állításra kellett 1-től 5-ig terjedő skálán válaszolniuk, ahol az 1-nek az egyáltalán nem értek egyet, az 5-nek a teljesen egyetértek válasz felelt meg.

Az öt állítás a következő volt:

• A: Az ázsiai vendégmunkások azokat a munkahelyeket töltik be, amelyeket magyar munkavállalók nem szeretnének vagy nem tudnak már betölteni.
• B: Az ázsiai vendégmunkások kultúrájuk szerint is közösségi emberek, akik szívesen ismerik meg egy új ország kulturális értékeit, szokásait, hagyományait, és szívesen illeszkednek be.
• C: Az ázsiai vendégmunkások kulturális beilleszkedésére van esély, ha a befogadó ország társadalma is nyitott.
• D: Az ide érkező vendégmunkásoknak akkor is be kell illeszkedni, ha csak rövid időre maradnak Magyarországon.
• E: Az ázsiai vendégmunkások veszélyt jelentenek.

Az ötfokú értékelésnek megfelelően adott válaszok összegzéséből, számított átlagából az látható, hogy az egyes állításokkal az emberek mennyire értenek egyet. Ha pl. az átlagérték 3-as körüli, akkor közepes mértékű az adott állítás elfogadása, ha meghaladja, akkor inkább az egyetértés jellemző, ha annál kisebb, inkább az elutasítás.

Az első állításra adott válaszok átlagértéke 3,0. Teljeskörűen és arányosan oszlik meg a magyarok véleménye, lényegében ugyanannyian gondolják, hogy az ázsiai vendégmunkások a magyarok által nem preferált munkákat végzik el, mint ahányan elutasítják ezt az álláspontot.

Hasonlóképpen oszlanak meg a második állításra adott válaszok (az átlagérték 2,9), az egyet nem értők valamennyivel többen vannak, mint a teljesen egyetértők.

Az első két állításra adott válaszoktól nem függetlenül a harmadik állítás, miszerint a vendégmunkások kulturális beilleszkedésére van esély, ha a magyar társadalom erre nyitott, sem mutat elmozdulást valamelyik szélső irányba. A válaszok átlagértéke 3,1, ami azt mutatja, hogy valamennyivel többen látnak esélyt a beilleszkedésre, mint a kívül rekedésre.

Az előzőeknél kevésbé kiegyenlített az emberek véleménye, a közepesnél nagyobb mértékben, 3,6-os átlaggal hajlanak arra, hogy a vendégmunkásoknak akkor is be kell illeszkedniük, ha rövid időre érkeznek.

A magyarok biztonságérzete szempontjából fontos, hogy a vendégmunkásokkal kapcsolatos veszélyérzet csak 2,6 átlagértéket mutat az ötödik állításra adott válaszok esetében. A felmérés szerint az emberekben mérsékelt veszélyérzet alakult ki az elmúlt időszakban.

Az ötödik állítással kapcsolatban megkérték a 3-as, 4-es és 5-ös „osztályzatot” adó válaszadókat, hogy nevezzék meg, milyen veszélyekre gondolnak. A nyitott kérdésre adott válaszok azt tükrözik, hogy a vendégmunkásokkal kapcsolatos félelmek elsősorban a magatartásukkal, a kultúrájukkal és egyes országok, népcsoportok esetében az eltérő vallási hagyományokkal hozhatók összefüggésbe. Az utcai viselkedéstől a nőkkel szembeni erőszakig, az igénytelenségtől a fenyegető fellépésig, a butaságtól a magyarok lenézéséig széles skálán mozognak a válaszok. Mélyebb kutatással lehetne felderíteni, hogy a megnevezett félelmek milyen mértékben alakultak ki személyes tapasztalatok, illetve mennyiben rögzültek szóbeszéd vagy a médiában megjelent tudósítások alapján.

A félelmek témakörében második helyet foglalnak el a közbiztonságot érintő témák. A lopások, rablások és más bűncselekmények említése mellett többen úgy vélik, hogy a vendégmunkások behozatala növeli a terrorveszélyt az országban, oka lehet háborús helyzet kialakulásának.

A megnevezett veszélyek között a dobogó harmadik helyére csúszott a munka elvesztésétől való félelem. Egyesek úgy vélik, hogy a vendégmunkások túl sokat dolgoznak, olcsóbb munkaerőnek számítanak, ami hátrányokat okozhat a magyarok foglalkoztatása és bérezése terén. Többen attól félnek, hogy idővel a vendégmunkások túl sokan lesznek, és tartósan itt maradnak.

A fentiekhez képest kevesebben említették az egészségügyi helyzethez kapcsolódó félelmeket. Főként a járványok becipelése, elterjesztése, a higiéniai körülmények romlása foglalkoztatja az embereket. Ezenkívül a válaszok között előfordulnak extrém jellegű félelmek is, miszerint vegyes házasságok miatt felhígul a magyar nép, éhenhalással kell számolni az idegenek miatt, mert őket etetik, különben is minden bajnak ők az okozói.

A férfiak és a nők, az egyes korcsoportok, valamint az iskolai végzettség szerint a válaszok átlagértéke nem mutat szignifikáns különbségeket. Településtípusonként azonban egyes állításokra adott válaszokat illetően megállapíthatók elég jelentős eltérések. A budapestiek közül kevesebben gondolják – más településeken lakókhoz képest –, hogy az ázsiai vendégmunkások beilleszkedése akkor is szükséges, ha csak rövid ideig maradnak nálunk. A városokban és községekben (kisebb településeken) élők nagyobbnak vélik az ázsiai vendégmunkások okozta veszélyt, mint a nagyobb településeken, megyeszékhelyeken és Budapesten. A megyeszékhelyeken az emberek pozitívan értékelik a vendégmunkások kulturális hagyományait, és úgy vélik, hogy szívesen illeszkednek be az új környezetük világába, különösen akkor, ha erre a befogadó ország társadalma is nyitott.

Pártpreferencia szerint a Fideszhez közel állók értenek leginkább egyet azzal, hogy a vendégmunkásokat azokon a helyeken foglalkoztatják, amelyeket magyarokkal nem tudnak betölteni. (Ez megfelel a kormányzati álláspontnak.) A Tisza, a Demokratikus Koalíció és a Mi Hazánk szimpatizánsai kevésbé fogadják el ezt az álláspontot, hozzájuk képest a pártonkívüliek véleménye közelebb áll a kormánypártiakhoz. A DK-t preferálók kevésbé tartják fontosnak a rövid időre érkezők beilleszkedését, ellenben a Mi Hazánk hívei erőteljesebben hangsúlyozzák az átmeneti jelleggel nálunk dolgozók esetében is az integrációt. A vendégek okozta veszélyek megítélésében is a DK táborában másoknál kisebbnek, a Mi Hazánk köreiben nagyobbnak látják a vendégmunkások okozta veszélyeket.

Összességében olyan kép rajzolódik ki a kutatásból, hogy a lakosság többségének nincs negatív, mereven elutasító véleménye az ázsiai vendégmunkások foglalkoztatásáról, a beilleszkedésük esélyeiről és a velük kapcsolatba hozható biztonsági kérdésekről. Jelenleg a vendégmunkásokról eléggé egyformán gondolkodnak a társadalmi csoportok. A számok egyelőre nem látszanak igazolni azokat a populista narratívákat és gyakran tapasztalható előítéleteket, amelyek a migrációval kapcsolatban a közvéleményben előfordulnak.