3 hete ezelőtt
20
„Elválnak a DVSC és Máté Csaba útjai” – adta hírül a debreceni futballcsapat vasárnap, de az exferencvárosi (és immár exdebreceni) edző sorsa alighanem már korábban megpecsételődött.
A Paks elleni hazai 0–5 után a szurkolók levetették a mezt a csapattal, Dzsudzsák Balázs csapatkapitány ordítva kérte ki az M4 Sporttól az épp interjút adó kapust, Megyeri Balázst, aztán jött még ultimátum, ígért a vezetés szankciókat, de semmi sem használt. Sem a nyilvános megszégyenülés (és megszégyenítés), sem a vezetői fenyegetőzés, sem a szabad kéz az edzőnek.
Ettől még nem oldódnak meg egycsapásra a Loki problémái. Sőt. A Loki problémái jóval mélyebbnek tűnnek annál, hogy azokat edzőváltással orvosolni lehessen.
Ezt talán az mutatja a legjobban, hogy maguk a szurkolók sem feltétlenül tudják megnevezni a mélyrepülés felelősét, legalábbis jó pár opció elhangzott:
- a vezetőség és elhibázott döntései
- a transzferpiacon elkövetett bakik
- a csapathoz látványosan nem illő Máté Csaba
- a válogatottsági rekorderként, nagy befolyású játékosként és őslokisként megkerülhetetlen Dzsudzsák Balázs és öltözői köre
- és persze felbukkantak az ilyenkor törvényszerűen megjelenő összeesküvés-elméletek is arról, hogy „valakiknek” érdekében áll a DVSC lezüllesztése.
A klub vasárnapi közleményében tudatta: „Fontos elismerni, hogy az elmúlt hetek sikertelensége nem kizárólag edzői felelősség, ebben mindenkinek, így a játékosoknak is szerepük van. A jelenlegi helyzetből való mielőbbi kilábalás közös felelősség és ehhez összefogás szükségeltetik.”
Az eddigi pocsék szereplés törésvonalakat hozott létre: húzódik egy ilyen a játékosok és a drukkerek között, utóbbiaknak ugyanis látványosan elegük van az eredménytelenségből, a hozzáállásból és egyes játékosokból is. A Nyíregyháza elleni presztízsrangadó elvesztése után a csapat egyszer már elnézést kért a szurkolóktól, a Paks ellen jött a vetkőztetés, majd Dzsudzsák kiakadása az interjúzónában.
A csapatkapitány idegeit a szurkolókéhoz hasonlóan megtépázhatta ez az idény eddig, mert Dzsudzsák már az előző edző, Srdjan Blagojevic leváltása után is kvázi kikérte magának a feltételezést, hogy hozzájárult volna a tréner bukásához.
A Loki játékosai kis túlzással a 2024/25-ös idény nagy részét azzal töltötték, hogy megpróbálták magyarázni a bizonyítványt, ami szintén nem utal egészséges légkörre, sőt.
Lehet, hogy a Lokit saját korábbi sikerei kísértik. A szurkolók nagy részét elkényeztette a DVSC sikerkorszaka – 7 bajnoki aranyérem, 4 kupagyőzelem 2005 és 2014 között –, ebből eredően az elvárások még úgy is magasak, hogy a csapat egyszer már liftezett első- és másodosztály között, és a közelmúltban több tulajdonosváltás is volt. A Debrecen az elmúlt 30 évben nehézsúlyú szereplője lett a magyar futballnak, így a mostanihoz hasonló kudarcsorozat elfogadhatatlannak számít. Nemrég írtunk a Kecskemét zuhanórepüléséről, de abban az esetben egy évek óta felülteljesítő csapat mély válságáról van szó, a DVSC esetében sokkal inkább arról, hogy a csapat messze elmarad attól, amit a szurkolói elvárnának.
A drukkerek egy részének viselkedése sem biztos, hogy segít a problémák megoldásában – kevés csapatnak használt az, hogy levetették a mezt a játékosokkal –, de egyértelműen jelzi a játékosok felé, hogy a pályán mutatott teljesítmény elfogadhatatlanul gyenge. A bevezetőben említett felelőskeresés pontjait érdemes végignézni – vajon hány faktor adódik össze és okozza a Loki krízisét?
A vezetőség és az igazolások: jövés-menés, kevés telitalálattal
„Új korszak, új tulajdonos és új vezetőedző a DVSC-nél” – jelentette be a klub 2022. június 27-én. Az akkor trénernek kinevezett Joao Janeiro messze jár már (hat bajnoki után távoznia kellett), az új vezetőség (Ike Thierry Zaengel elnök; Makray Balázs cégvezető) megítélése vegyes.
A tulajdonosváltással a DVSC együttműködésbe kezdett az örmény Noah Grouppal, melynek volt már pár kalandja az európai futballvilágban: van hazai csapata (a Konferencia Liga főtábláján szereplő FC Noah), próbálkozott Olaszországban (Siena), Németországban (KFC Uerdingen), Lettországban (a Noah Jurmalára átnevezett Lokomotiv Daugavpils) és Franciaországban (kisebbségi tulajdonrész a most gazdát cserélő Paris FC-ben).
Roman Gevorkjan üzleti köre a legtöbb projektből hamar ki is hátrált – tegyük hozzá, többször kritikus helyzetű kluboknál próbálkoztak –, a Noah főtáblás szereplése a Konferencia Ligában viszont sikernek számít. A Loki szempontjából a kapcsolatok leginkább abban mutatkoztak meg, hogy örmény vonalon jöttek-mentek játékosok.
Az eddigiek alapján a tulajdonos és a vezetőség olyan klubnak lőtte be a Debrecent, mely elsősorban jó játékosmegfigyelői munkájával (illetve nemzetközi kapcsolataival) törekszik versenyképességre és felsőházi pozícióra; olcsón szerez meg, fejleszt, majd elad játékosokat. Ez nem feltétlenül vág egybe a DVSC szurkolóinak elképzelésével – lásd a közelmúltbeli sikerek terhét –, ám nem is irracionális, sőt. Az Albániából, kölcsönt követően megszerzett Hamzat Ojediran karrierívével jogosan büszkélkedhet a vezetőség: a fillérekért megszerzett, nagy munkabírású nigériai középpályást jelentős összegért – a klub közlése szerint Loki-légiós esetében rekordösszegről van szó – sikerült továbbadni a francia Lens-nak.
A probléma inkább a beválási mutatóval van: a DVSC – nem számítva az utánpótlásból előléptetett játékosokat – öt átigazolási időszakban több mint 40 játékost szerződtetett, és jóindulattal egycsapatnyi futballista van, aki tényleg bevált.
Ott van Ojediran, ott van az előző idényben az NB I felfedezettjének megválasztott Vajda Botond, bevált Megyeri Balázs, Dusan Lagator, Meldin Dreskovic, Stefan Loncar vagy Olekszandr Romancsuk, de a mérleg másik serpenyőjében van egy sor olyan játékos, aki 4 vagy kevesebb NB I-es meccsen lépett pályára (ebben az esetben a most nyáron igazoltakkal nem számoltunk). Erre még mondhatjuk azt, hogy benne van a pakliban a melléfogás a Lokihoz hasonlóan üzemelő csapatoknál.
Ugyanakkor Szuhodovszki Soma vagy Kocsis Dominik esetében a DVSC kinyitotta pénztárcáját, és a nem kevés pénzért hozott játékosok vagy meg sem közelítik az előző klubjuknál nyújtott teljesítményüket (Szuhodovszki), vagy kiegészítő emberek (Kocsis). Az egyik legbosszantóbb eset Antonio Mancéé lehet: a horvát támadó várakozáson alul teljesített a Lokiban (17/2 az NB I-ben), távozni akart, majd átigazolt a ZTE-hez, ahol elkezdte lőni a gólokat, és a zalaegerszegiek kaszáltak rajta, miután értékesítették a játékjogát a katari Umm Szalalnak.
A sportigazgató Hajk Hovakimjan tavaly nyáron maga is önkritikusan értékelte a 2022 nyári átigazolásokat („A legtöbb újonnan érkezett játékos nem felelt meg az akkori elvárásainknak”), a 2024 nyári transzferek és a rossz idénykezdés után pedig áthelyezték, nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatóként folytatja.
Az edzők: Blagojevic csapata szétesett, Mátéé sosem állt össze
„Az NB I legjobb formában lévő csapata semmi különlegeset nem csinál, de azt mindenkinél jobban” – írtuk másfél éve az akkor még Srdjan Blagojevic irányította Lokiról.
A szerb szakember a tabella 10. helyén álló DVSC-t vett át 2022 őszén és vezette a csapatot a dobogóra – különösen a tavaszi szezon volt kiváló. A nemzetközi kupaszereplést kivívó Loki a következő idényben már nem tudta meglepni a mezőnyt, de így is az 5. helyen zárt. A fejlődés megtorpant, és olybá tűnt, Blagojevic futballját kiismerte a konkurencia. Most a gyenge idénykezdés után a szerb edzőnek mennie kellett, de 62 bajnokin így is nagyon tisztességes mérleget (29 győzelem, 12 döntetlen, 21 vereség) tudott felmutatni. És ami ennél több: egy nem látványos, nem feltétlenül közönségszórakoztató, de működő csapatjátékot.
Ennek ellenére a szétesés első jelei már az előző idény végén megmutatkoztak: a Loki védelme az utolsó öt fordulóban háromszor is összeomlott – a DVTK, az FTC és a Puskás Akadémia elleni meccsen összesen 14 gólt kaptak a debreceniek –, és tán ennél is ijesztőbb volt, hogy az ellenfél helyzeteinek minőségét mérő xGA-mutató is 3,05-nél, 5,22-nél, valamint 5,02-nél állt meg (a három addigi legrosszabb mérőszám volt ez a Blagojevic-érában), ráadásul a támadójáték is lenullázódott. Az új idényben az Újpest elleni széthullás (0–3 a Szuszában) után Blagojevicnek lefőtt a kávé, bár menesztésének ténye megosztotta a szurkolókat.
Máté Csaba kinevezése után csak romlott a helyzet, a Lokomotív elkezdett száguldani a lejtőn. A védelem képtelen távol tartani az ellenfelet a kaputól: a DVSC a kapott gólok, az ellenfelek helyzetminősége (xGA), az xGA/kísérlet, a kapott lövések, a fejpárbajok sikerrátája alapján is az utolsó vagy az utolsó előtti helyen áll az NB I-ben. Ezt még lehetne valamelyest kompenzálni átütő erejű támadójátékkal, de a Loki utolsó a kaput eltaláló kísérletek arányában (28,6%, a rangelső Paks 43% fölött áll), utolsó a helyzetkialakító kulcspasszok számában, és más támadóstatisztikákban is legfeljebb a középmezőnyben áll.
Máté folyamatosan próbálta keverni a kártyákat, illetve megpróbált egy olyan felállást találni, ami többé-kevésbé működőképes. A védősor összeállítása állandóan változott; volt, hogy a Loki meccseken belül is váltott a négyvédős és háromvédős lánc között. A kísérletezés néha egészen meglepő dolgokat is hozott – a támadó Szécsi Márk aligha gondolta, hogy jobbhátvédként küldik pályára, márpedig a Paks elleni, katasztrofálisan sikerült mérkőzésen pont ez történt –, de eredménye egyetlen változtatásnak sem volt.
Sokan nem értették, hogy a Ferencváros annak idején miért nem tartott ki a beugróként látványos és eredményes játékkal előrukkoló Máté mellett, de most megállapíthattuk: attól, hogy valaki jól vezet egy kiemelkedő keretű csapatot, amelyet kiválóan ismer, még nem biztos, hogy megfelelően tud teljesíteni egy idegen közegben, jóval gyengébb kerettel. Az utolsó mérkőzéseken már úgy tűnt, a csapat sem hitt edzőjében, és ez bármely szakember sorsát megpecsételné. Máté Csaba renoméját biztosan megviselte a Loki-kaland: megkapta végre a nagy lehetőséget, ám nem tudott élni vele, a puzzle-be nem illő figurának tűnt Debrecenben, és ezek után kérdés, hol szavaznak neki legközelebb bizalmat.
A játékosok: igazságtalan lenne csak Dzsudzsákon elverni a port
Aligha meglepő, hogy a WyScout-index élmezőnyében sem tolonganak a debreceni játékosok, sőt. A kivétel a nagyon sok kritikát kapó Dzsudzsák Balázs, aki – első számú pontrúgóként – a legveszélyesebb játékosa csapatának, xG+xA mutatója (4,76) a 2. helyre rangsorolja az NB I-es mezőnyben, és 4 kanadai pontjával is a Loki legeredményesebbjének bizonyult eddig.
Ugyanakkor a válogatottsági rekorder már kevesebbet cselez, mint korábban, kevesebb a labdavezetése, kevesebb párharcot vállal (támadópárharcainak száma a 2022/23-ashoz képest a felére esett vissza). Szerepkörének változásával egyre távolabb kerül a kaputól, egyre kevesebbet ér labdába a tizenhatoson belül, egyre rosszabb helyzetekből kísérletezik – a most futó idényben lövéseinek csak 15 százaléka volt tizenhatoson belüli.
Dzsudzsák a korábbinál centrálisabban és visszavontabban játszik, de a védekezőjáték sosem volt a legnagyobb erénye, erősségeit pedig nem tudja eléggé kihasználni. Kérdés – és erre Máté Csaba utódának kell választ adnia –, hogy megfelelően használja-e a Loki Dzsudzsákot, illetve jó-e a játékpercmenedzsmentje a 37 éves csapatkapitánynak. Pályán kívüli befolyásáról, a csapatmorálra gyakorolt hatásáról kívülről nehéz ítélkezni – de ahogy Máté Csaba renoméjának csapás volt debreceni szerepvállalása, úgy Dzsudzsák debreceni státuszát is alaposan lehúzta ez az ősz.
Csak Dzsudzsákon elverni a port viszont felesleges és igazságtalan is lenne. Az első számú középcsatár Bárány Donát góllal kezdte az idényt, azóta helyzetbe sem sokszor kerül, és ha igen, akkor szó szerint alig talál kaput, nem véletlen, hogy teljesítményindexe alapján utolsó előtti a centerek rangsorában. A kétszeres válogatott Ferenczi János védekezésbeli hiányosságai korábban is megmutatkoztak, de ebben az idényben igen feltűnőek.
A középpályán nem sikerült betölteni az Ojediran távozása miatt keletkezett űrt. Az előző két idényben a DVSC belső védői a WyScout posztonkénti rangsorában befértek az első tízbe, most Dreskovicc a legjobb indexű Loki-középhátvéd – 19. (utolsó) a közzétett rangsorban.
A még szertelen, ám kétségtelenül tehetséges, Dániából hazahozott Szűcs Tamás és a szélsők rangsorában egész jól álló Brandon Domingues hozott valami biztatót, de összességében a Loki-játékosok egyéni teljesítményének is egyenes következménye a tabellán elfoglalt helyezés.
Persze ez dominóhatás eredménye is lehet: az előző idényt sem fejezte be jól a Debrecen, az újat gyengén kezdte, majd hiába volt edzőváltás, sorban jöttek a vereségek, ez pedig teljesen kikezdte a csapat önbizalmát. A HAON-nak nyilatkozó, ebben az idényben már másodszor beugró Dombi Tibor szerint „remeg a lába mindenkinek”, a csapat tagjai maguk alatt vannak.
Ez rosszabb, mint amikor egy-két ember hülye, mert őket helyre lehet tenni pénzbüntetéssel, vagy azzal, hogy levágod az NB III-ba.
De most hiába mondom azt a játékosnak, ne remegjél, attól még fog, és játszani sem mer, pedig pár hete még úgy fociztunk, mint az álom. Ez ad erőt, hogy nem focizni felejtettek el, hanem maguk alatt vannak” – vélekedett a megbízott edző.
Dombi már többször jelezte, beugróként vállalja szeretett csapata vezetését, ám nem vezetőedzőként képzeli el magát. A Mezőkövesd elleni kupamérkőzést és a Ferencváros elleni idegenbeli bajnokit megkapta, a válogatott szünetig még ezen kívül az ETO elleni mérkőzés van hátra, amely fontos lehet a kiesés szempontjából. Mert hogy a DVSC most már kiesőjelölt: jelentősen rosszabbul áll annál tíz meccs után, amikor legutóbb (2019/20-ban) kiesett, a szerencséje viszont az, hogy a Kecskemét szintén mély válságban van, a ZTE is nagyon gyengén kezdett, és az élvonalbeli mezőny fele (még az ETO, a Fehérvár és a Nyíregyháza is) a kiesés ellen harcol.
Kerete alapján a Lokinak biztosan nem a mezőny leghátsó szekciójában van a helye. De egy önbizalmát vesztett, a szurkolók haragját többször kiváltó, megrendült morálú, szétesés jeleit mutató csapatnak kellene magát összeszednie, úgy, hogy sorban jönnek a hatpontos meccsek a téli szünetig (ETO, KTE, DVTK, ZTE), a klub körüli hangulat pedig toxikus.
Erre az idényre egy fő feladata maradt a hétszeres bajnokcsapatnak: valahogy kikászálódni abból a gödörből, amit magának ásott.
Mert ha ez nem sikerül – és ha a következő edzőváltás is balul sül el –, akkor aligha állítja meg bármi a vakvágányra szaladt Lokit.
The post Az edzőkérdésnél jóval mélyebbek a gondjai a vakvágányra tévedt Lokinak first appeared on Rangadó.
English (US)