bronzfoga csattog
a köd fedte tájban. És
dühödten kiált a pusztába.
Deres haját borzolva,
némán izzik a hajnalban
a fennkölt hanyatlásnak
induló fűszálak hada.
Ősz van. Mit sem sejtve,
sóvárogva minden falatért,
nyelve az esőt
versenyez, ki nem hadra-kész.
S olybá tűnik, királyság
hull alá a mocsokban,
de dúskálva bújik el
a napfény az avarban.
Csendes, múló zizzenés.
S hosszabb minden pillantás,
melyben a lusta hold akkorát
ásít, hogy minden csillag belelát.
English (US)