alig van oly hetem, ne lenne több,
letűnt során a régi szép időknek,
a gondolat mereng a lét fölött.
Vajon mivégre szült anyánk e földre?
Ugyan, velünk mi célja, terve volt,
miért ilyen nehéz a sors kegyelme,
ha mára társaim világa holt?
Nyomába` sóhajom szakad fel egyre,
a gyertya lángja megremeg belé,
talán a szívem is tovább repedne,
ha volna még reá erőm elég.
E csendes óra így telik borongva,
de visszarévedőn halottaimra.
English (US)